Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

hosszú és gubancos, sovány bordáikon .a bőr mint a Ikirakatredőiny, horpaszuk beesett, (lapockájuk hegyes. Megjele>nésük roskatag. Orrukból folyik a nyál. Sajnálatra méltó árnyalakok. Kecskéknek csúfolják őket a faluban, jegyezte meg a zootechnikus. A sajtótájékoztató beszámolójában nem volt szó tehenekről, amelyeket kecskéknek csúfol a nép. — A szabad tartásos listálló jő dolog lehet különlegesen edzett tehénfajtának, a imi teheneink egész télen fáznak benne, s a borjúknak nem fejlődik ki a medencéjük, nem lehet őket befedieztetni. Képtelenek utódokat világra hozni. Korcs tehénfajtát neveltünk ki a szabad tartásos istállóban. — Miért építették fel? — Tiltakoztunk ellene, de a járáson elrendelték. Az üszők botorkálva csellengtek a karámban, néhány tehén a földön feküdt, de nem kérődzött, közömbösen maga elé bámulva hevert a sarjadó füvön, mely között a paták vájta nyomokban esővíz csillogott. A járási titkár nem volt a közelben, hogy elgondolkozzon az állatok tekintetén, a zootechnikus sem gondolkodott tehetetlen nyomorúságukon, olyan nyomorúság volt ez, melynek már nem ikeresték az okát, ennek így kell lennie. — Nem sajnálják ezeket az állatokat? — Sajnáljuk ... de nem tudunk rajtuk segíteni. Egyelőre nincs máshol helyünk a számukra. Jön a nyár, majd helyrejönnek ... — S ha elpusztulnak? — Nem pusztulnak el, annyi erejük még van, hogy nyomorogjanak. Az ember nem is hinné, milyen hatalmas d'oloig az életerő. — A zootechnikus hangja nyugodt és közömbös. Mesélő. — Nem értem — csóválta a fejét Morvái. — Maga gazdaember volt a szövetkezet alakulása előtt? Voltak állatai? — Voltak. — Ilyen állapotban tartotta őket? — Soha ilyen állatok nem voltak még a faluban. A kecske kecske volt, a tehén tehén. 140.