Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás

asszimilációs kísérleteinek meggátolását. Ebben a tág jogi keretben folyik a csehszlovákiai magyarság küzdelme a magyar lelkekért. Ezzel szemben az asszimilációs hadjáratot hatalmas, pénzzel és erővel rendelkező szervek vezetik. A küzdelem a lelkekért a zsenge gyermekkornál kezdődik. Csak 23 magyar óvoda gondoskodik a legzsengébb magyar hajtás neveléséről, ezzel szemben a legtökéletesebb állami és köztámogatást élvezik a többségi óvodák, amelyek legtöbb helyen a magyar kicsinyeket is magukba fogadják. 14 000 magyar elemi iskolás jár más nyelvű iskolába, és állandóan az asszimilálódás Scyllája és Charybdise között hajózik; polgáris ták és középiskolások tömege látogat idegen intézetet azért, mert bizonyos helyeken minden előfeltétel ellenére is teljesen hiányzik a magyar iskola, vagy más okok késztetik a szülőket erre a veszélyes lépésre: állami és egyéb kapcsolatok, a Slovenská Liga iskolapolitikája, mely több tejet, több kenyeret juttat az éhezőknek és több tanszert a nélkülözőknek, tanerők személyes önkénye, mint a dunakisfaludi eset, ahol bottal kergette át a pap a magyar gyermekeket a szlovák iskolába. Hiányzó magyar iskolánkat bőven „helyettesítenek" a színmagyar vidékeken felállított szlovák iskolák

2, melyek néha egy vagy két cseh nemzetiségű csendőr- vagy vasutasgyermek mellett 20-asával, 30-asával nyelik el a magyar nemzetiségű gyermekeket. A Romániában divatos névelemzés Csehszlovákiában csak közvetlenül a fordulat után játszott szerepet. Ekkor szólították fel sok iskolában (pl. a pozsonyi volt kir. kat. gimnáziumban) a szlovák nevű tanulókat, illetve szüleiket, hogy tegyék át gyermekeiket a szlovák tannyelvű iskolába. Azóta ez az argumentum nem tűnt fel újra, s általában állíthatjuk, a csehszlovákiai asszimiláció folyamatából a máshol gyakorolt fizikai erőszak mozzanatai többé-kevésbé hiányzanak, viszont helyüket teljes mértékben és még hatásosabban a közvetett lelki nyomás módszerei pótolják. Ismeretes a földreform óta divatos települési politika. Csallóköz, Gömör és általában a határmente színmagyar vidékein jelentek meg a Morvaországból, leginkább pedig Árvából, a Felső-Garammentéről és Vágmentéről érkező telepesek. Egészen új falvak ékelődtek be a színmagyar községek közé, és a földreform jutalékait elsősorban ők habzsolták fel. Önmagukban ugyan csekély volt asszimilációs erejük, sőt nagyon gyakran önmaguk pusztulnak el anyagilag, és néhány évi kísérlet után ismét elhagyták az ígért Kánaánt. Mélyebb hatásuk inkább abban nyilvánult meg, hogy a magyar parasztságból bizonyos rétegeket nincstelen proletárokká tettek, és ezt a gazdaságilag gyenge tömeget szolgáltatták ki az asszimilációs veszélynek, és mi a legvégzetesebb volt: nyomukban tűntek fel az úgynevezett „Jubilejné školy" (10 évi jubileumi iskolák) gyönyörű palotái és az alkalmi iskolák kevésbé díszes, de annál nagyobb támogatásban részesülő épületei, 56