Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás
melyek a színmagyar vidék gyermekeit olvasztották magukba. Hatásuk még így sem volt olyan óriási, ahogy sokan képzelik, de megjelenésük is egyik részlete a magyarság létét támadó asszimilációs hadjáratnak. (A Pero című, elég objektív hangú szlovák folyóirat állapította meg nemrégen, hogy pl. a gömöri telepesek semmiféle „határmenti szerepet" nem tölthetnek be, mert anyagilag letelepedésük óta már nem támogatják őket, sőt ellenkezőleg: még őket, különösen a régebbi korosztályt asszimilálják a környező magyar lakosok. Aszlovák iskolából kikerült magyar fiúk pedig változatlanul megmaradnak jó magyaroknak. - 1938. jan. szám.) Nagy szerepet játszanak az állás- és kenyérkérdés áldozatai. Bizonyos pályák többségi monopóliumot jelentenek. Pl. az államfordulat óta mindössze két gyógyszertári koncessziót kaptak magyar nemzetiségűek. Állami állásokban, de még inkább egyéb közállásokban gyakran megvan a követelmény: a magyar nemzetiség elhagyása a sikeres előléptetés érdekében, és még inkább a gyermekek idegen nyelvű iskoláztatása. A kényszer itt is a legtöbb esetben közvetett és nem erőszakos. Nem parancs, de az ellentétes magatartás az előnyök elvesztésében nyilvánul meg. Ebbe a csoportba az egyéni és a kisebb hivatalok önkényén végigmenő legkülönbözőbb esetek tartoznak. A kényszerű asszimilálódás számtalan esetét az önkéntes asszimilálódás jelenségei tarkítják. A zárt tömbben lakó magyarságnál nagyon kivételes az önkéntes asszimilálódás. Ide legfeljebb azokat az eseteket sorolhatjuk, amikor egyesek a lelkiség megváltozásával egyidejűleg kikerülnek a magyar népi tömbből, pl. magyar parasztszülők gyermeke mint bíró vagy egyéb állami, esetleg szabadfoglalkozású, szláv vidékre kerül. A szláv vidéken lakó magyaroknál viszont annyival gyakoribb az önkéntes asszimilálódás. Hogy ez sokkal inkább reasszimiláció és önkéntes folyamat, mint erőszakos beavatkozás, az már abból a tételből is következik, hogy szórványokban sokkal kisebb az ellentétes erők (hivatalok, közszervek, intézmények) nyomása, mint a zárt tömbben. így történhetett, hogy a szórványokban 8-50 százalékkal csökkent a magyarság száma, míg a zárt tömbben legfeljebb 5-8 százalék az átlagveszteség. Az erőszakos és önkéntes asszimilálódás teljes képe azt mutatja, hogy erőszakos asszimilációról a szó fizikai értelmében csak a legritkább esetben lehet szó, viszont annyival erősebbek az asszimilálódás felé vezető berendezések és lelki hatások alkalmazásai, melyek éppen finomabb, rejtett formájuknál fogva még nagyobb eredményeket mutatnak fel, mint amelyet az erőszakos asszimiláció esetében tudnának. Sőt olykor, mint az úgynevezett kultúraktivizmus esetében, mely mindenkor átmeneti folyamat a magyar etnikum lelkiségének elvesztése felé, magyar cégér alatt történik az elidegenítés. Nem 57
