Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban
nak még ma is népes, gazdag községek és nagy, virágzó városok, amelyeknek lakossága - bár magyarul tökéletesen tud - otthoni családi körében, sőt magyarok közt is ősi szlovák nyelvét használja. Békéscsaba, Szarvas, Nyíregyháza stb. nagy protestáns templomaiban ma is prédikálnak szlovákul a híveknek, kik kezükben az ősrégi Tranosciusszal éneklik a régi zsoltárokat. Kérdés, vajon tiszta magyar községek szlovák környezetben megőrizhetnék-e hasonló módon századokon át magyar jellegüket? Az meg egyáltalán nem is kétséges, hogy az a töméntelen, úgynevezett „kisebbségi" csehszlovák iskola, amelyeket a Slovenská Liga akciója kapcsán színmagyar községekben felállítanak és állami pénzen fenntartanak, kizárólag csehszlovákosító tendenciát szolgál, és nem hisszük, hogy egyetlenegyben is tanítanák a magyar nyelvet még a magyar nyelvű gyermekek számára is. Pedig az a körülmény, hogy annak idején a magyar állami elemi iskolákban a szlovák nyelvet nem tanították, mint a legnagyobb sérelmek egyike lett feltüntetve. A Duna medencéjének népessége csodálatos keveredése a legkülönfélébb nemzeteknek, amelyek egymásra való kölcsönhatásukban jótékonyan befolyásolták egymást és hivatva vannak mintegy valóságos kísérleti területről szolgálni arra nézve, miként éljenek különféle nemzetek egymással békés együttműködésben. A nép maga ösztönösen keres, és a saját módja szerint talál is valamelyes utat-módot az együtt- vagy egymás mellett való éléshez. A társadalom intelligens rétegének, a vezetőknek, az államférfiaknak hivatásuk és kötelességük a nép ezen ösztönös, jóindulatú, egészséges, természetes és az életet szolgáló kiegyenlítő törekvéseinek segítségére sietni, és nem azokat megakadályozni; az ellentéteket kiegyenlíteni és nem kiélezni; és az élet ellenállhatatlan sodra folytán egymással együtt élő, összekeveredett különféle nemzetek közt békés atmoszférát teremteni, és nem azokat folyton egymás ellen uszítani. „Különös dolog a nemzeti gyűlölség - mondja Goethe -: a kultúra legalsóbb fokain a legerősebb és a leghevesebb. Van azonban oly fok, ahol teljesen megszűnik, és amelyen mintegy a nemzetek fölött állunk, s a szomszéd népek örömét és bánatát úgy érezzük, mintha csak a sajátunkkal történt volna. Ez a kultúrfok felelt meg az én természetemnek, és régen megszilárdultam benne, mielőtt még a hatvanadik életévemet elértem." 10 0 Az emberiség nagy géniuszai, mint Izrael népe előtt haladó tűzoszlop, megmutatják és megvilágítják az utat, amelyen az emberiségnek haladnia kell. A Csehszlovák Kisebbségi Intézetnek azon akciója, hogy a Csehszlovák 93
