Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban

ségi törekvéseknek, melyek korunkban annyi zavart okoznak, vigasztaló oldalát látom."

9

8 Köztársaságunk kisebbségi problémájának megoldásánál, ha nehézségekkel találkozunk is, és ha az itt együtt élő nemzetek különböző kiindulási pontokból, talán egyelőre külön, saját utakon kísérlik is meg a cél elérését, mégis, miután valamennyien azon iparkodnak, hogy e köztársaság területén élő összes nemzetek békésen együttműködjenek: reméljük, hogy útjaik mihamarabb találkozni fognak. „Köztársaságunk egyes nemzeteinek egymáshoz való viszonya - írja Rádl professzor - elég komoly jelenség arra, hogy annak analízise révén azon nagy krízis megértéséhez összeszedjük magunkat, amelybe korunk emberisége került. E probléma megoldása nemcsak a Csehszlovák Köztársaság jövőjére, hanem egyáltalán az egész Közép- és Kelet-Európa sorsára döntő jelentőségű lesz."

9

9 * Az előadáshoz fűzött vita, illetőleg eszmecsere folyamán Čapek főszerkesztő hangsúlyozta, hogy a 20 % megállapításánál az a szempont volt irányadó, hogy valamelyes mértéket kell alkalmazni, ha az állam oly jelentékeny jogokat ad egy közületnek, mint a kisebbség. Gašparik Anna dr., Masaryk köztársasági elnök magántitkárnője részletesen reflektált az előadásra, amely szerinte túlságosan kedvező színben tüntette fel a régi Magyarország nemzetiségi politikáját. Saját tapasztalatából sorolt fel példákat annak igazolására, hogy az iskolákban erővel magyarosítottak, úgyhogy ezen erőszakos magyarosítás következtében míg az első generáció még telejesen szlovák volt, a második, a fiatalabb már magyarul is tudott, a harmadik ellenben már nem tudott szlovákul, hanem csak magyarul beszélt, és a szlovák nemzet számára elveszett. Továbbá erőszakkal iparkodtak megakadályozni a szlovák népet abban, hogy a saját nemzetiségéből válasszon magának képviselőt a parlamentbe; számukra vadidegen, sőt sokszor gyűlölt jelölteket küldtek a nyakukra és kényszerítették rájuk. Ami a csehszlovákiai egyetemen tanuló magyar főiskolai hallgatók sanyarú helyzetét illeti, arról neki magának is tudomása van. Panaszolják, hogy ezen államban halálra vannak ítélve, mert sem tanulmányaik közt nem támogatja őket az állam, sem pedig később nincs kilátásuk - magyar voltuk miatt - állami alkalmazásra. Előadása befejezéséül és egyúttal reflektálva a felszólalásokra, az előadó elismeri, és sohasem tagadta, hogy a régi Magyarország nemzetiségi politikája főleg az utolsó 40-50 évben rossz volt, hogy a nemzetiségi törvényt nem 91