Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban

hogy ezen egymásra utalt népek organizmusának vérkeringése: gazdasági életünk és szellemi-etikai kibontakozásuk, vagyis kultúráiknak kölcsönhatása nem folytathat sokáig teljesen külön, egymásról tudomást nem vevő, vagy pláne egymással ellenséges politikát anélkül, hogy mindegyik fél meg ne szenvedné azt. Keresni kell, és meg fogják találni azt a közös platformot vagy azt a közös nevezőt, vagy nevezzék akármi más néven azt a magasabb, tisztultabb, elfogulatlan szempontot, amelyen állva, vagy amelyre leegyszerűsítve a különféle tendenciákat a Duna-medencében együtt élő minden nép egyaránt megleli majd megélhetésének és boldogulásának feltételeit, ahol az ott élő különféle fajok és nemzetek nem mint ellenséges, hanem mint egymást kiegészítő és gazdagító tényezők fognak egy oly politikai alakulat felépítésében közreműködni, amely példaadőul fog szolgálni az emberiségnek. Mert a kérdés nem oly egyszerű, hogy puszta határkiigazításokkal máris meg van oldva a probléma és kiküszöbölve minden fájdalom. Elég csak egy futó pillantást vetni Közép-Európa nemzetiségi térképére, hogy belássuk ennek a feltevésnek tévességét. A Duna-medence különféle népeinek összekeveredése olyan tarkabarka egyveleg, hogy le kell mondani arról a tetszetős és kényelmes illúzióról, hogy minden nemzetet a saját határai közé lehet utalni, ahol majd mindegyik élje tetszése szerint a maga külön egyéni, gazdasági, világnézeti és politikai életét. Ez a primitív felfogás korunkban, a nyomorúság által teremtett kétségbeesés beteges légkörében a szimplex agyakban igen termékeny talajra talált, és a többi között az autarkiában véli a világot megváltó csoda árkánumok egyikét meglelni. Mint ahogy Faust Mefisztofelésze a nehéz felfogású és eszmeszegény agyvelőkre mondja: „Für das drein geht und nicht drein geht, Ein prächtig Wort zu Diensten steht." Sajnos, mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ezen politikai kísérletezésnek a sok baj révén amúgy is túlérzékennyé és lecsökkeni ellenálló képességűvé vált élő testünkön sokáig folytatódjanak. Éppen ezért meg kell barátkozniuk itt is, ott is az illetékes vezető államférfiaknak azzal a különben sem kétségbeejtő ténnyel, hogy többféle nemzetiség színes és érdekes konglomerát uma lakja a Duna-medencét, és hogy meg kell keresni azt a módot is, hogy a közöttük lévő súrlódási felületek lehetőleg lecsökkentessenek. Nézzünk körül, és ha vannak, akik valamely okos ötlettel megelőztek bennünket, ne szégyelljük, hanem tanuljunk tőlük. A jót fordítsuk hasznunkra 87