Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban

Beneš, Csehszlovákia külügyminisztere is váltig hirdeti ezt az elemi igazságot. Ami a magyarországi szlovákok és talán általában az ottani nemzetiségi kisebbségek helyzetét illeti - kétségtelen, hogy a Magyarországtól elcsatolt területeken élő magyarság helyzetére nézve nem közönyös az az elbánás, amelyben Magyarországon részesülnek a nemzetiségi kisebbségek; és ha mi, magyarok itt pl. azt kívánjuk, hogy a jelentékenyebb magyarságú vidékek csehszlovák iskoláiban a magyar nyelvet és irodalmat mint fakultatív tantárgyat rendszeresítsék, akkor másrészt csak méltányos és természetes, ha Magyarországon a nemzetiségi kisebbségek hasonló körülmények közt hasonló elbánásban akarnak részesülni. Ez a viszonosság is jellemző arra a kölcsönhatásra, amely a Duna-medence népeinek nemcsak gazdasági, hanem kulturális élete között is fennáll. „A Duna-medence agrár- és ipari államainak kibékülése arra vezetne, hogy ezek az államok kölcsönösen kiegészítenék egymást. És ebből az együttműködésből mindnyájunknak csak hasznunk lehetne, és végső ered' z a bizalom és a politikai barátság helyreállása és megszilárdulása lenEzen koncepció mellett - mondta nemrég egy kiváló vezető szlovák politikus - a határkérdés is elveszíti élét és azt a jelentőségét, amellyel ma bír, amidőn ellenséges feszültségek irritálják itt is, ott is a lelkeket, amelyek pedig együttműködni és egymással békésen élni akarnának. Egy oly útra kell térnünk, amely kivezet arról az ingoványos területről, amelynek politikailag mérgezett levegőjű atmoszférájából menekülni akarnak az emberek; de különféle hangzatos és megtévesztő soviniszta, nacionalista szólamok csalóka lidércfénye által felizgatva és félrevezetve csak még jobban letérnek a kivezető útról, és teljesen elveszítve az orientációt, még mélyebben merülnek el az általános nyomorúság, desperáció és kölcsönös gyűlölet posványában. Mert a csehszlovákiai magyar kisebbség problémája nem valami izolált, különlegesen egyedülálló jelenség, amelynek helyes megoldása már rendet teremt, és a Duna-medence égető kérdésének rendezésével egyértelmű. Ezt feltételezni hiú ábránd lenne. A Duna-medence népeinek egy évezreden át való együttélése, egymással való szellemi, lelki, fizikai kölcsönhatásai, politikai életünknek összefonódása, egymással és egymás ellen való küzdelmeiknek, reményeiknek, csalódásaiknak és bánatuknak egymásra vetett derűs, melegítő sugara vagy sötét, szomorú árnyéka oly tényezők, amelyek nem vonultak el nyomtalanul fölöttünk. Napról napra világosabb lesz még a legkorlátoltabb fanatizmus számára is, 86