Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban
Mily csodálatos bölcsesség rejlik azon szavaiban, hogy: „Oly helyzetekben, mint a mienk is, akkor politikai követelmény, hogy a győzelem után ne azt kérdezzük, mennyit lehet az ellenféltől kizsarolni, hanem csak az után kell törekedni, ami politikai szükségesség." 5 7 A politikai előrelátás teljes hiánya, a politikai szükségletek teljes mellőzése következtében a háború után megsemmisítették azt a politikai és gazdasági struktúrát, amelynek létalapját az egészséges gazdasági organizmus képezte. Ám könnyebb valamit szétrombolni, mint létrehozni, vagy egy olyan elhibázott dolgot átformálni és újból felépíteni, melyhez számos más érdek fűződik. Deák Ferenc azt mondta ugyan, hogy a hibásan begombolt mellénynél az egyedül okos expediens: újra kigombolni azt, hogy aztán helyesen begombolhassuk. Ám a szétdarabolt Monarchia egészséges gazdasági életének elvágott vérkeringését valami hasonlóval pótolni nehéz feladat; mert itt is, ott is túlságosan izgatott az atmoszféra ahhoz, hogy az okos, higgadt szó meghallgatásra találjon. Beneš, köztársaságunk külügyminisztere, ez az annyira óvatos, minden szavát megfontoló, okos államférfi nyíltan kimondja, hogy a volt OsztrákMagyar Monarchia - ha nemzetiségi politikája hibás volt is - gazdaságilag egészséges és szilárdan megalapozott szervezet volt. Ez a megállapítás egy szillogizmus első része; a másik része azt a tényt konstatálja, hogy a világ precízebben: Európa, és még pontosabban: a Duna-medence népeinek mai gazdasági organizációja - a hibás. Helyesebben szólva: organizációról-ami szerves összeműködést és kölcsönös építő, egymást segítő, egymást kiegészítő szervezetet jelent - ma beszélni sem lehet, hanem csak egymás ellen törő esztelen anarchiáról. Előttünk tehát a feladat, levonni a magától adódó konklúziót. A megoldás tehát nem is volna oly nehéz, ha a közben kialakult politikai konstelláció, a meglévő politikai alakulatok és gazdasági érdekek nem zavarnák a látóhatárt. Az annyiféle nemzetből álló Osztrák-Magyar Monarchia helyébe hat olyan állam lépett, amelyek mindegyikében számos nemzetiség él együtt, és amely államoknak mindegyike ritka és szinte gyanús lehangoltsággal mind nemzeti államnak vallaja magát. 5 8 Az a kérdés csak, hogy mit értenek a nemzet szó és fogalom alatt? Tekintsük-e azt inkább organizmusnak, élő szervezetnek, amely a közös származás csírájából fakad, közös nyelvvel él, és politikai önálló életre törve, tudatában van összetartozandóságának és egységének. Vagy pedig tekintsük azt politikai célzattal tudatosan összekapcsolt, beszervezett népelemek 79
