Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban
okokból a magyar nyelvű főiskolai oktatást megoldani: akkor mint ideiglenes expendienst a paralel egyetemi magyar tanszékek felállítását követelheti joggal köztársaságunk magyarsága. A köztársaságunkbeli magyarságot adófilléreiből legalábbis a számarányának megfelelő részesedés illeti meg az állam kultúrbüdzséjéből. Ám ehelyett mit látunk? Az 1932. évi kultúrbüdzséből (Kč 288 796000) középiskolai célokra a magyarságot megillette: Kč 10 805 915,középiskolai célokra kapott tényleg (1932-ben): Kč 5 011 600,hiány: Kč 5 794 315,tehát még a felét sem az összegnek. Szakoktatásra járt volna (1932-ben): Kč 7 813 922,tényleg kapott (1932-ben): Kč 1 591 010,hiány: Kč 6 222 912,tehát az 5,7 % helyett csak 1,16 %-ot. Főiskolai oktatás címén csak a prágai Károly Egyetemen rendszeresített magyar tanszék jön számításba, amelyen a magyar nyelvet és irodalmat szlovákul adják elő. M Ám a magyar főiskolai hallgatók diák- és szociális jóléti intézményei számára az állam egy fillért sem ad, holott ezen a címen a kultúrbüdzsében több mint 11 156 000 Kč összeg volt az 1932. évre beállítva, és a magyarságot ebből 635 000 Kč összegen felül illette volna meg főiskolai hallgató egyermekei számára. Szomorú és érthetetlen ez az eljárás; mert hiszen az állam azáltal, ha segíti az ifjúságot, magához édesgeti azt, és a saját jövőjét építi ezzel. Hol keressen az ifjúság segítséget, ha saját állama elzárkózik előle? Módunkban volt meggyőződni arról a csaknem kétségbeesett hangulatról, amely a prágai magyar főiskolai hallgatók körében uralkodik. „Hiábavaló itt minden szép szó és remény - mondották felháborodva ebben az országban halálra vagyunk ítélve, el kell vesznünk pusztán azért, mert magyarok vagyunk." Ha már az ifjúság is tompa kétségbeeséssel tekint a jövőbe - pedig neki kellene optimistának és a jövőbe bizakodónak lennie akkor komoly aggódással tekinthetünk csak oly jövő elé, amelynek sorsát ily elkeseredett lelkű ifjúság fogja a kezébe venni. Legfőbb ideje, hogy államunk kormánya figyelemre méltassa a magyar főiskolások mostoha sorsát és a segítségükre siessen. Fájdalommal vonulnak el előttünk mindezen sajgó sebei állami életünknek, amelyekhez még sorolhatnánk másokat is. így pl./a nyomorral küzdő 77
