Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban
ge - részint a növendékek számának kontingentálása, részint a tanerők számának redukálása folytán - jelentékenyen korlátozva van. 4 7 Ha pedig emellett figyelembe vesszük, hogy a csehszlovák középiskolába való felvételi vizsgánál a magyar növendékeknek mily nagy száma utasíttatik el a csehszlovák nyelv fogyatékos ismerete címén: akkor nyilvánvalóan megérthető a magyar középiskolások számának sorvadása. A tanítóképzés terén is szomorú a helyzet. Mert amíg az államfordulat előtt Szlovenszkó és Ruszinszkó területén 11 magyar tanítóképző és 6 tanítónőképző működött, ma egyedül a pozsonyi tanítóképző és az ugyanotti róm. kat. tanítónőképző működik. Az 1922/23-as tanévben köztársaságunk területén 34 felső leányiskola működött 285 osztállyal és 8747 növendékkel; de ezek között egyetlen magyar nyelvű felső leányiskola sem volt, pedig azelőtt Szlovenszkó és Ruszinszkó területén 6 magyar felső leányiskola működött, de ezeket mind megszüntették. 4 8 A szakoktatás terén mindössze két felső kereskedelmi iskola, egy fémipari szakiskola és egy női szakiskola egy-egy tagozata áll a magyarság rendelkezésére. 4 9 Ami pedig a Szlovenszkó és Ruszinszkó területén előbb nagy virágzásnak örvendett számos különböző főiskolát illeti; azok egytől egyig mind meg lettek szüntetve. A Pozsonyi Magyar Egyetem; a Kassai Állami Jogakadémia (1863); az ősrégi Eperjesi Kollégium Jogakadémiája (XVII. század); a Kassai Gazdasági Főiskola; a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Főiskola (XVIII. század); a Kassai Állami Közigazgatási Tanfolyam; a magyar nyelvű teológiai szemináriumok és akadémiák mind bezárattak. A mintegy 3600 középiskolát végzett növendék számára egyetlenegy magyar főiskola sem áll rendelkezésre. Ha meggondoljuk, hogy a főiskoláktól való ezen elriasztási szándék dacára a prágai, brünni és pozsonyi csehszlovák, illetőleg német egyetemeken a magyar hallgatók száma évről évre nő; és hogy a magyar anyanyelvű főiskolai hallgatók számát bátran lehet 2000-re becsülni 5 0: akkor kétségtelen, hogy köztársaságunk magyarságának igénye van külön magyar főiskolára, ha pedig az állam anyagi helyzete ezt egyelőre még nem bírná: akkor legalább egy csonka fakultásra (jogi, filozófiai, teológiai és gazdasági szakkal). Tudtunkkal boldogult Dr. Rumann János kassai zsupán foglalkozott is ezzel a gondolattal; mert fontosnak tartotta, hogy köztársaságunk az itteni magyar egyetemi hallgatóság számára itt teremtsen otthont, és szellemi életünk számára egy centrumot és tudományos gócpontot. Amennyiben pedig még ezen igen szerény keretekben sem lehetne anyagi 76
