Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban

más közti irataikban pedig akár az állam nyelvét, akár pedig azon nyelvek egyikét használhatják, amely azon törvényhatóság által, melyhez az irat intéztetik, a második szakasz szerint jegyzőkönyvei vitelére elfogadtatott." „5. §. A belső ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselők az állam hivatalos nyelvét használják; de amennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra vagy tisztviselőre nézve gyakorlati nehézséggel járna: az illető tisztviselők kivételesen törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhatják. Valahányszor azonban az állami felügyelet és közigazgatás tekintetei megkívánják, jelentéseik és az ügyiratok egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is felterjeszthetők." Azt hisszük, hogy az előzékenység tekintetében már tovább menni alig lehetséges. Ám úgy látszik, mégis van fokozat: „6. §. A törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságaik területén a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezéseikben a lehetőségig ezek nyelvét használják." Ami pedig a bíróság előtti nyelvhasználati jogot illeti: A 7. § szerint: „Az ország minden lakosa azon esetekben, amelyekben az ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár alperesi, akár folyamodó minőségben, személyesen, vagy megbízott által veszi és veheti igénybe a törvény oltalmát és a bíró segélyét: a/ saját községi bírósága előtt anyanyelvét; b/más községi bíróság előtt az illető község ügykezelési, vagy jegyzőkönyvi nyelvét; c/ saját járási bírósága előtt saját községének ügykezelési, vagy jegyzőkönyvi nyelvét; d/ más bíróságok előtt, legyenek azok akár saját törvényhatóságának, akár pedig más törvényhatóságnak bíróságai, azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét használhatja, amelyhez az illető bíróság tartozik." Miután jelen esetben csak az a célunk, hogy egyes jellegzetes példákat hozzunk fel összehasonlítás céljából, nem idézhetjük az összes szakaszokat; csak pl. még az egyházi téren való liberális felfogást illusztráljuk: „10. §. Az egyházi bíróságok maguk határozzák meg ügykezelési nyelvüket." „14. §. Az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül anyakönyveik vezetésének és egyházi ügyeik intézésének, nemkülönben - az országos iskolai törvény korlátai között - iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg." Miután pedig ennek folytán megtörtént, hogy némely egyházi hatóság nemcsak hogy nem az állam nyelvét, még az iskolába járó gyermekeknek 70