Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

félelem rendszeres ismétlődéséről van szó, a kérdéseknek, jelenségeknek csak felületes, csak a felszínen táncoló megbolygatásáról vagy körülírásáról. S ha néhanapján jelentkezett a komoly és hivatott kritika, hogy a szakember tárgyilagosságával vagy a publicista éles kritikai tollával piszkálja meg kisebbségi kérdéseink féltve őrzött társadalmi részeit, a törekvés egyszerre szembetalálta magát bizonyos tényezők fejcsóválásával vagy nyíltan kimondott rosszallásával. Pedig tudnunk kell, hogy mindaddig nem várhatjuk kulturális életünk, szellemi felemelkedésünk, gazdasági vagy pláne politikai megszervezettségünk egészséges fejlődésre termett lehetőségeinek megmutatását, amíg nem végezzük el előbb tökéletes alapossággal az analizáló munkát. Amíg nem nyúlunk a legkényesebb kérdés mélyére, és nem mutatjuk be társadalmi helyzetünk és fejlődésünk okait, jelenségeit, hiányosságait és lehetőségeit. Amíg nem számolunk a megismert kisebbségi társadalom körülírt tulajdonságaival, és nem építjük át ennek megfelelőleg lépésről lépésre kisebbségi politikánkat, kulturális és gazdasági érdekvédelmünket. Politika, kultúrpolitika, népnevelés, népszervezés és vezetés csak akkor nyugszik helyes alapokon, és csak akkor célravezető, ha a társadalom erőinek pontos ismeretén épül ki, és ahhoz mindenképpen igazodik. Kisebbségi politikai és kulturális szervezkedésünk számára csak tragikus lenne, csak a biztos pusztulást és szétesettséget jelentené a társadalmi tényekkel való nem számolás vagy azoknak félreismerése. Valószínűleg más politikai és gazdasági múltra tekinthetnénk vissza, minden bizonnyal sokkal jelentősebb kulturális eredményeket tudnánk elkönyvelni, ha kezdettől fogva e felismerés vonalába állítottuk be a kisebbségi erők, kultúrmunkások, írók, tudósok és politikusok energiáját. Feladatunk nem lehet a múlt hiányainak és tévedéseinek ízléstelen és célra nem vezető mutogatása: munkánkban kizárólag a tárgyilagosság, a tiszta cél gondolata, az illúzióktól s olcsó felhevüléstől mentes higgadtság vezérel. Tudjuk jól, hogy az okok megmutatása még nem nyereség vagy tényleges haladás a nemzet számára, de a hibák felismerése - ha önmagában még nem haladás is - feltétlenül lehetőség az egységes, ésszerű új elindulások számára. A társadalmi fejlődés tartalmát, irányát, ütemét és formáit két tényező szabja meg: elsősorban maga a társadalom, annak erkölcsi és kulturális szintje, másodsorban a társadalom életét körülhatároló gazdasági és politikai erők. A társadalom fejlődésének, alakulásának okai tehát nem vezethetők vissza kizárólag csak szellemi, illetőleg csak materiális tényezőkre, hanem a fejlődés mindig e két összetevő szintetikus egymásrahatásából áll elő, tekintet nélkül arra, hogy időnként egyik, illetőleg másik komponensnek jut nyomatékosabb szerep a közös eredő meghatározásánál. A szellemi fejlődés 6