Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Utószó

csételte. Néhány nappal később, október 6-án a zsolnai konferencia után Szlovákiában Tiso vezetésével autonóm kormány alakult. Az 1938. november 2-i első bécsi döntés értelmében pedig 12 400 km 2 területet csatolnak vissza Magyarországhoz 1 100 000 (többségében magyar) lakossal. 1939. március 14­én Hitler segítségével kikiáltják a Szlovák Köztársaságot, s ezzel Csehszlovákia megszűnik létezni. A szlovák államban maradt magyar kisebbségek számára pedig „az elszigeteltség és magány új korszaka" (Peéry Rezső) kezdődik. „Külföldön, ahol gyakran hiányosak a rólunk való ismeretek, már több ízben kérdezték tőlem - úja a szlovák államban maradt magyarság kiemelkedő politikusa, a mártírhalált halt Esterházy János vannak-e még egyáltalán magyarok Szlovákiában? Beszélhetnek-e magyarul? Van-e magyar iskolájuk? És így tovább. Itt is felelek ezekre a kérdésekre. Vagyunk még itt magyarok tekintélyes számban. Vagyunk és leszünk. Magyarul is beszélünk. Ha talán akadnak, akiknek ez nem tetszik, nincs olyan törvény, amely megtiltaná a magyar szót. Magyar iskoláink is vannak, nem hallgathatom el azonban, hogy lehetne még jóval több ilyen iskolánk, mert még bőven van sok olyan diák, aki magyar iskolába kívánkozik... Ha a múlt nem is tanított meg a magyar szolida­ritásnak most már minden téren megnyilatkozó teendőire, a magunkrautaltság természetesnek tünteti fel ezeket, és nincs, aki örömmel ne vállalná ezt a feladat­és munkatöbbletet. Mert ma kettős életet kell élnie minden rendű, rangú, nemű és korú magyarnak. Egyet, amelyet szűkebb családjának szentel, és egyet, mellyel a szlovákiai magyar család ezer gondját segít leküzdeni, ki-ki a maga anyagi heyzete, szabadideje, hajlama, tehetsége szerint." A második világháború befejezése után a nagyhatalmak Csehszlovákiát ­Kárpátalja kivételével - a trianoni határok között újítják fel. A háború utáni csehszlovákiai magyarság életében azonban ez a „felszabadulás" a még addigi­nál is nagyobb elnyomás és szenvedés három évének kezdetét jelentette: a hontalanná válást, a kitoloncolást, a deportálást, a lakosságcserét, az elnemzet­lenítést, a teljes jogfosztottságot. Az egységes csehszlovák nemzet eszméjének teljes csődje után a nyugati nagyhatalmak 1945-ben - immár kommunista segédlettel - a csehszlovák állam ideájának fenntartásával lényegében megerősítik a már addig is oly sok vitát kiváltó és szenvedést okozó versailles-i békerendszert. A felújított Csehszlovákiában ugyan a szlovák nemzet a törvény szerint egyenrangúvá válik a cseh nemzettel, az ország következetes föderalizálásának elmaradása azonban az elszakadást követelő szlovák nemzeti erők malmára hajtja a vizet, akik élve a kommunista diktatúra bukását követő átmeneti helyzet adta lehetőségekkel - az 1992-es parlamenti választásokon győztes cseh politikai erők hozzájárulásávala lakosság megkérdezése, népszavazás nélkül szét­290

Next

/
Oldalképek
Tartalom