Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Utószó

szakítják Csehszlovákiát, s az 1992. december 31-én végképp eltűnik Európa politikai térképéről. Főbb vonalakban ezek az események és mozzanatok határolják be a csehszlovákiai magyarság 1918-1945 közötti történelmének alakulását. Az első világháború után az egyik napról a másikra kisebbségi sorsba került magyar nemzettest a trianoni sokkot csak nagyon nehezen heverte ki, s hosszú időbe telt, amíg reálisan szembe tudott nézni a kialakult helyzettel. A Csehszlovákiába került magyarság ugyanis egy megkésettés felemás társadalmi-politikai fejlődés és az abból fakadó korszerűtlen társadalmi szerkezet következtében, az első világháború szomorú öröksége és a forradalom letargikus élménye után csak nehezen adta fel belső emigrációját, passzív rezisztenciáját, csak nehezen tudta leküzdeni a belső széttagoltságot. „Ha meg akarjuk rajzolni a szlovenszkói magyar társadalom fejlődési vonalát - írja tanulmányában Ölvedi János -, voltaképpen kettős feladat áll előttünk: először is társadalmi analízist kell végeznünk, szét kell bontani a szlovenszkói társadalmi tömböt részeire, és mindezt végül bele kell illeszteni a kisebbségi életet szervesen körülhatároló gazdasági és politikai faktorok közé." E nem könnyű feladatra vállalkoztak a válogatásban szereplő tanulmányok, jól dokumentálva egyben az immár csehszlovákiai magyarság történelme újrakezdéséhez elengedhetetlenül szükséges szellemi potenciál és erkölcsi tartás megújulását is. A csehszlovákiai magyarság 1918-1945 közötü történelmének feldolgozása mindmáig történetírásunknagy adósságai közé tartozik. A korszak szépirodalmi termésének legfőbb értékei ma már hozzáférhetők az olvasó számára, de az elmúlt évtizedek politikai kurzusa nem tette lehetővé azon korabeli - mára már hozzáférhetetlen - tanulmányok újraközlését, amelyek a csehszlovákiai magyarság politikai életének, gazdasági fejlődésének és társadalmi szerkezetének, felekezeti megoszlásának bemutatását és elemzését adják. Olyan korabeli összegző jellegű tanulmányokról van szó, amelyek elfogulatlanul, objektíven, tudományos igénnyel, ám olvasmányos módon mutatják be azokat a szerteágazó tendenciákat és törekvéseket, melyeket a nemzeti létért vívott küzdelem váltott ki a csehszlovákiai magyarság körében. E tanulmányok megjelentetése nem csupán az ideológiai béklyóktól megszabadulni vágyó szlovákiai magyar történetírás és magyarságkutatás számára adhat ösztönzéseket, hanem a csehszlovákiai magyarság 1918-1945 közötti történelmének és társadalmának felidézésével és tanulságainak levonásával az időközben megszűnt Csehszlovákiának Szlovákiába került magyarsága számára is történelmi párhuzamok megvonását teszi lehetővé. Fazekas József 291