Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

partizánegységek harcoltak, ezeknek volt a legtöbb veszteségük is. Nos, ezek a francia partizánok egytől egyik Magyarországról kerültek át a szlovák hegyek közé. Magyarországon toborozták őket, s magyarok tették lehetővé láncszerű átjövetelüket az országon és a határon. A szlovák felkelésben aktívan részt vettek a szlovákiai magyarok is. A csehszlovák felkelő hadsereg Štefánik-brigádjának egyik magyar résztvevője szerint, aki a zsolnai helyőrséggel állott át 1944. augusztus 28-án a felkelőkhöz, s aki a sztrecsnói és túrócszentmártoni harcokban kitüntette magát, s Dobrovodsky őrnagy előléptette, négyezer magyar katona, mind szlovákiai magyar fiú, vett részt a felkelésben. Ezek a magyar fiúk, akik egyes szlovákiai helyőrségekben szolgáltak, szolidárisak voltak szlovák bajtársaikkal, s a felkelők hívására melléjük álltak. Ha a magyar-német barátság fűtötte volna őket, könnyen otthagyhatták volna a szlovákokat, s elszökhettek volna haza, vagy csatlakozhattak volna a németekhez. Konkrét példát mondjunk: Püspöki községből, mely Pozsony tőszomszédságában van, ötvenöt magyar katona vett részt a szlovák felkelésben, köztük egy tiszt, több altiszt. Ezek végigharcolták az egész felkelést. Ezek közül kettő elesett, három megsebesült, huszonkettő német fogságba került. Ez csupán egy falu, egy magyar falu részvételének keresztmetszete. A szlovák partizánok közt 500 (ötszáz) magyar partizán harcolt. A Szlovák Érchegységben és lejtőin külön magyar brigád volt, a Petőfi-brigád, melynek egy rozsnyói magyar fiú volt a parancsnoka. Ezek közül is sokan hagyták ott életüket a szlovák ügyért. A szlovák felkelést a magyar lakosság mind Szlovákia területén, mind a Felvidéken tevőlegesen támogatta. A falusi nép ősi népi szolidaritással fedezte, a felkelés összeomlása után pedig rejtegette a szétvert és bujdosó partizánokat. A magyar birtokosok Közép-Szlovákiában egész állatállományukkal, élelmiszerkészleteikkel, pénzükkel támogatták a felkelést. Tudunk esetekről, hogy ősi magyar család sarjai, leányok hírszerzői voltak egy exponált vidéken harcoló partizánalakulatnak, s nyelvtudásuk, megbízhatóságuk révén nagy szolgálatot tettek a szlovák ügynek. Nem kétséges, hogy a szlovákiai magyar sajtó érdeme volt az országszerte erősödő németellenes hangulat. A magyar nyilasmozgalom erkölcsileg bukott meg, mielőtt még kibontakozhatott volna, a kisebbségi magyarság előtt. Nem csoda, ha a fékezhetetlen terror, a vak gyűlölet épp a keresztény magatartású, emberséges gondolkodású magyarság közül szedte a maga áldozatait. Kassán Tost Lászlót, a város volt polgármesterét a nyilasok meggyilkolták, és a volt Magyar Keresztényszocialista Párt több vezetőjét nyilvánosan kivégezték a főtéren. Hasonlókat műveltek Szálasi félőrült pribékjei más városokban is. Az áldozatok azonban minden esetben magyarok voltak, szlo284