Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

vák áldozat tudtunkkal nem is volt. A nyilaskeresztet és elveit, ahogyan a Németország felé vonuló gyászmagyarok Szlovákia-szerte képviselték, csak szánalom és lenézés fogadta a kisebbségi magyarság részéről A szlovákiai magyarság már Magyarország német megszállásának óráiban helyezkedett eddigi közvetett és passzív harcáról az aktív küzdelembe a nácizmus rombolása ellen, a Sztójay-kormány megalakulása után Esterházy János memorandumban foglalta össze a Szlovákiai Magyar Párt nevében a szlovákiai magyarság magatartását. A memorandum kifejtette, hogy a kisebbségi magyarság nem azonosítja magát a magyar kormánnyal, s annak viselkedését és szolidaritását Hitlerrel teljes mértékben elutasítja. Ezt a memorandumot Esterházy átadta Graeli pozsonyi svájci követnek, s megkérte, juttassa el a Svájcban működő disszidens magyar diplomatákhoz s azok révén a szövetséges nagyhatalmak kormányához. Ez meg is történt. Ugyanakkor Esterházy elrendelte a pártban a tagfelvételi zárlatot, mert a szlovákiai német népcsoportból tömegesen jelentkeztek a konjunkturisták, hogy a magyar párt igazolványával védhessék majd magukat. A Magyar Hírlap hasábjain a háború hullámainak tragikus közelségében egymás után jelennek meg a fasizmus és terrorját megbélyegző ellenállás vallomásai. Ilyeneket maga Esterházy is írt, s elmondja a pártvezetőség előtt. A közelgő vihar előtt a dunai tér nemzeteinek egységes érdekeit, népi szolidaritását, jövőjüknek bizonyos közösségen alapuló megoldását propagálta a pozsonyi magyar lap. S midőn kitör a szlovák felkelés, a Magyar Hírlap az egyetlen, mely a német és szlovák cenzúra lőtávolában a szlovák felkelésről mint hadieseményről ír, s a szlovák propagandahivatal minden felszólítása dacára sem használja a felkelőkre előírt „bandita", „merénylő", „bolsevik söpredék", „hazaáruló bitangok" stb. kifejezést, hanem megmarad a felkelő kifejezés mellett, s nem fűz kommentárt az eseményekhez, csupán regisztrálja a tényeket.(...) 1944. szeptemberében Esterházy közvetítésével Lakatos tábornok akkori magyar miniszterelnök egy egész vonatnyi élelmiszert és gyógyszert küldött a besztercebányai felkelők megsegítésére Losoncon keresztül. Csupán Esterházy szlovák közvetítőjének szerencsétlen taktikázása miatt nem kerülhetett a küldemény idejében a felkelés központjába. (Példa rá még 1942-ből Szvatkó Pál esete, ki mint a budapesti Magyarország akkori főszerkesztője Pozsonyban járt, s a magyar újságírók előtt vázolva a világhelyzetet és a magyar kérdést, leplezetlenül rámutatott arra, hogy a tengely a háborút elveszíti. Emiatt a nyilas csoport két tagja feljelentette Szvatkót a német és a magyar követségen, a Grenzbote vezércikket írt ellene, s Szvatkó csak nehezen tudott a csávából kikászálódni. Ez a társaság a 285