Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

gok kezébe. Esterházy állandóan jelentkezett a szlovák parlamentben minden - az ország javát szolgáló - konstruktív munkára, de máskor az általános terror közepette nyílt parlamenti ülésen ironizált a fasizmus szlovák és német képviselőiről, úgy, hogy kiszólásait a „suttogó" antifasiszta propaganda is átvette. Mindőn Karmasint, a német párt elnökét Mecenzéfen népgyűlésen meg akarták kövezni, s csak testőreinek és autójának köszönhette, hogy könnyebb sebesüléssel megúszta a dolgot, Esterházy a parlamentben ezt mondta: „Érdekes, én is megjelentem Mecenzéfen, és senki sem dobott meg kővel!" A Szlovákiai Magyar Párt ugyan közvetlen utóda volt az egykori keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Pártnak, de még tagjai irányában sem politizált, nem is politizálhatott, a múlt szellemében. Tagjai között ugyanis éppúgy találhatók voltak régi szociáldemokraták, kommunisták, mint ahogyan ott voltak az egykori agráriusok és pártokon kívül álló magyarok. Nemegyszer megtörtént, hogy antifasiszta németek kérték felvételüket e pártba, így akarván elhárítani maguktól a német párt csápjait. S ismeretes, hogy e párt megtartotta valamennyi zsidó vallású tagját is mindaddig, amíg a német párt dcnunciálására kénytelen nem volt formálisan törölni őket a taglistáról. Valamilyen jelige alatt azonban továbbra is nyilvántartotta őket. Ez a párt volt az, amely semmiféle vonatkozásban nem keresztezte a szlovák nemzet érdekeit, sem a vidéken, sem a központban. Passzívan nézte az eseményeket, s egyetlen gondja az volt, hogy az emberiesség és a kereszténység gondolata köré gyűjtse össze a magyarokat, mint egy óvóhelyen. Amikor kitört a háború, Esterházy János ezt mondta a parlamentben és a pártban: „E nehéz történeti időkben igyekezzék mindenki legjobb tehetsége szerint követni a felebaráti szeretet parancsát!" A szlovák belügyeket előbb Ferdinand Ďurčánsky, utána Alexander Mach vezette egészen Szlovákia felbomlásáig és a Csehszlovák Köztársaság újjáalakításáig. Machnakvolt azállamtitkára Franz Karmasin. Amíg einem kezdődött Szlovákiában a zsidók rendszeres üldözése, kifosztása és deportálása, s utána, amikor már csak a kevés védett zsidó maradt meg, a szlovák belügyi kormányzat gyúródeszkáján a szlovákiai magyarság volt a tészta. Azt tették vele, ami jólesett nekik. Magyarország csak külpolitikai úton, a Berlinnek adott koncessziók alkalmával, a mohó náci hadigépezet „megetetése" után tudott - a német kormány révén - némi megkönnyebbülést szerezni a szlovákiai magyaroknak. Mindazt, amit az új Csehszlovákiában 1945-48 között a Szlovák Nemzeti Tanács és szervei tettek a magyarság ellen, csírájában és módszerében már megtalálható Mach belügyminiszteri működésében. Mach a maga kegyetlen antiszemitizmusához megszerezte a magyar269