Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

ellenesség hírhedtségét is. Kevéssé ismeretes dolog, de a történeti igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy a szlovák-magyar lakosságcsere gon­dolatát és a magyaroknak Szlovákiából, a szülőföldjükről való kiűzését a há­ború kellős közepén Mach találta ki és írta meg lapjaiban, s a békési szlová­kok üzenték meg neki a nyilvánosság előtt, már akkor is, hogy ők pedig nem mennek el Magyarországról. Mach magyarellenes terrorjának csúcspontján mondotta Esterházy Jánosa parlament ülésén: „Kibírtuk egykor a Bach-kor­szakot, kibírjuk a Maeh-korszakot is!" (Parlament, 1940. V. 8.) Ez a képviselő, az egyetlen magyar képviselő, Esterházy volt az, aki 1942 májusában, a hadiesemények kellős közepén, a szlovák nemzetgyűlés egyet­lenegy tagjaként nemmel szavazott és tiltakozott a zsidóellenes szlovák tör­vény ellen! Milyen gúnyosan írta a német Grenzbote és a többi szlovák lap, hogy „a gróf úr nem szavazott." Ez éppúgy rávilágít Esterházy jellemére, mint az a tény, hogy segédkezet adott a náciellenes cseheknek és szlovákoknak is. Egy csehszlovák diplomata (ma külföldi követe az államnak) feleségét és leányát, akik a németek elől Szlovákiába menekültek, a Szlovákiai Magyar Párt vezetője mentette meg, s lehetővé tette, hogy az apa Ankarán és Budapesten át levelezhessen a csa­ládjával. Midőn a magyarországi szlovákok közül hatszáz vasutast elbocsá­tott a MÁV, Esterházy közbenjárására mind a hatszázat azonnal visszavet­ték, és hatszáz szlovák család kenyerét biztosították. Esterházy rossz emberismerő volt. Ezzel és a budapesti politika jobbol­daliságával magyarázható az, hogy lappangó nyilasok, náci kémek, bérencek vették körül, s nem tudott szabadulni tőlük. Csakhamar ellenlábasa is tá­madt egy másik arisztokratában, akit egykor a magyar baloldal hozott a kö­zéletbe mint a harmincévesek vezérét, s aki utóbb csak úgy tudott érvénye­sülni, hogy egy népi mozgalom hirdetésével a jobboldali ellenzék élére állott Esterházy ellen. Ez az ellenzék éretlen politikai rajongókból, malköntens elemekből, hazárdlelkű kávéházi konrádokból s a német zsoldba szegődő, egykor szélsőbaloldali emberekből állott, akikkel csak ilyen munkában lehe­tett részt venni. Fegyverük a denunciálás és a suttogás volt, mely az alkalmak szerint emelkedett és süllyedt. Az oppozíció szerepe azonban Magyarország német megszállásáig, ha egységbontó és kellemetlen volt is, nem ártott a pártnak, mert a magyarság többsége átlátott a szitán. Esterházy és pártja semmi sürgetés és fenyegetés hatására sem működött együtt a Hlinka-féle Szlovák Néppárttal, még kevésbé a német párttal. Sőt még a velük való érintkezéstől is tartózkodott, s ebben a párt többi vezető tisztségviselője is követte. Voltak, akik emiatt megorroltak a pártelnökre, mert nyilvánvaló, hogy az az együttműködés anyagi hasznot hajtott volna né­270

Next

/
Oldalképek
Tartalom