Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

lóköztől Beregszászig, ellenszenvvel fogadták a gárdista uralmat, a szlovák fasizmus nyílt fellépését. Lélekben mindenki inkább hajlott át Magyarországra, amely akkor még igen messze volt Szálasi nyilaskeresztjétől, ha nem is volt kétséges Horthy rezsimjének regresszív mivolta. Tisótól és Karmasin német protektorátusától menekült a szlovákiai magyar, nem pedig Beneš vagy Masaryk demokráciájától! S ezt a demokráciát a szlovákiai magyar nem is gyalázta meg, ezt a munkát mások végezték el. Tény az, hogy a csehszlovákiai magyarság a Csehszlovák Köztársaság fennállásáig, tehát Münchenig, vagy még pontosabban a zsolnai döntésig, 1938. október 6-ig, nem avatkozott bele rontó kézzel az állam gépezetébe. Midőn Henleinék, akik rútul visszaéltek Masaryk nagy bizalmával, már fegyveresen szervezkedtek, s minden eszközzel piszkálták a tüzet, a magyarság rendületlen törvénytisztelettel végezte mindennapi munkáját és állampolgári kötelességét. Amikor 1938 májusában az első részleges mozgósításkor a német tartalékosok és a szlovák autonomisták úgy viselkedtek, ahogyan ismeretes, a magyar katonák bevonultak a csehszlovák hadseregbe, s végezték a kötelességüket. És 1938 szeptemberében, az általános mozgósításkor, a magyar tartalékosok ezrei példás fegyelmezettséggel, esküjükhöz híven vonultak be, s öltötték magukra a csehszlovák mundért. S esküjükhöz hívek maradtak akkor is, amikor kényes feladatokat hárított rájuk a parancs. Erről maguk a vezénylő cseh tisztek nyilatkoztak később őszinte elismeréssel. Csak a németekével kell összehasonlítani ezt a magyar magatartást, hogy kitűnjön az igazság, ki árulta el Csehszlovákiát belülről! Csak a szlovák Hlinka-tömegeket kell 1938 tavaszától októberig minden megnyilatkozásukkal, minden szavukkal, írásművükkel emlékeztetni a nemrégmúltra, hogy kiderüljön az igazság! 1938. május 2-a és 4-e között a jubiláris ünnepségek keretében megtartották Prágában az Országos Népművelési Kongresszust. Arra a németek már el sem mentek, de a negyventagú magyar delegáció nemcsak lojalitási nyilatkozatot tett ott, hanem a munkában, a tervek kidolgozásában is tevékenyen részt vett. És midőn Csehszlovákiát már körülnyaldosták a nácizmus lángnyelvei, s egyéni tisztaság és bátorság kellett ahhoz, hogy az írástudó a demokrácia és Csehszlovákia ügye mellett pozitív nyilatkozatot tegyen, kik tették ezt meg? A csehszlovákiai magyar írók! Csak el kell olvasni 1938 nyári hónapjainak magyar újságszámait, hogy szembetűnjön az igazság! Ki bújt meg akkor? Ki félt? Ki nem mert szólni, amikor már Bécsben volt Hitler, s a Szudéta-vidéken dörögtek Henlein szabadcsapatainak pisztolyai? Nem a magyar, nem a szlovákiai magyar! Mi akkor idéztük átlátszó irányzatossággal a magyar szabadsághősöket, mi akkor ismételtük Ady, Babits, Vörösmarty, 258