Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

a nemzeti társadalom elmulasztott, azt pótolta az idegen szellemen felnövő egészségtelen magyar szociáldemokrácia. A magyarországi marxizmus és szociáldemokrácia nem volt egyéb, minta külföldi, kivált németországi mozgalmak lemásolója, külföldi eszmék fiőklerakata. A fordulat után pedig Prágából irányított, merőben csehszlovák szellemű állampolitika kiszolgálója. Kivételt itt csak a kommunista párt képezett, amely azonban a közelmúlt külpolitikai eseményeit mérlegeleve, egyszerre sutba dobta radikális nézeteit, és megbarátkozva a kormányzattal, „szocialista alapon" szállít Prágának szimpátiát, nyugalmat, esetleg támogatást is. A magyar munkásság sorsa a fordulat után szinte egységes volt: a munkásság nagy tömegeit a szocialista pártok szívták fel, és tartják javarészt még ma is kézben. A hivatott magyar keretek pedig a munkásságnak csak töredékeit tudták megtartani, ami óriási mulasztás volt magyar részről. Be kell ugyanis vallanunk, hogy a munkástömegek elvesztésében súlyos mulasztások terhelik magyar tényezőinket is. Nem lehet mindent csak az állami pénzen irányított agitáció és politika számlájára írni: a valóság az, hogy nem jött létre magyar részről olyan alkalmas keret, melybe nemzeti alapon a haladó munkásság megszervezhető és megtartható lett volna. A munkáskérdést zászlajára író Keresztényszocialista Párt gyengének bizonyult a feladatra. A keresztényszocializmus nálunk hallott és hangoztatott szólamai nyájas és jólelkű intelmek voltak, amelyek teljesen nélkülözték akár Prohászka forradalmi igazságkeresését, akár a német vagy belga kat. munkásmozgalmak határozott céljait és szinte „osztályharcos" öntudatát. Egyfelől megértést hirdetett a munkásság igényeivel szemben, másrészt élénken tiltakozott az „osztályharc" gondolata ellen, és a mai gazdasági-társadalmi rendet csak „lelkileg" akarta nemesíteni, nem pedig gyökeresen átalakítani. Pedig az osztályoknak szembenállását és a munkásság kiszolgáltatottságát a mai - gazdaságilag, politikailag kizsákmányolásra beállított -életben nem észrevenni és nem hangsúlyozni: föltétlenül oktalanság volt. Az „osztályharcot" nem lehet elcsitítani, és nem lehet letagadni: azt csak megszüntetni lehet. De a megszüntetés már nem történhetik a polgári társadalom vérszegény és erőtlen szólamainak hangoztatása közben, hanem csakis a munkásság szellemi, társadalmi és anyagi fölemelésének, fölszabadításának lehet a következménye. * Az elmondottak után pedig tegyük fel a kérdést: úgy építettük-e vajon ki az elmúlt tizennyolc év folyamán kisebbségi politikánkat, társadalmi, gazdasági érdekvédelmünket, hogy az minden vonalon a kisebbségi társadalom tényleges tartalmára támaszkodjék? Felhasználtunk-e vajon minden rendel24