Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Szórványmagyarok

építészek, a falvakon keleten kisgazdák, nyugat felé munkások). Nehéz kö­rülményeik, állandó éberségük, szélesebb látókörük késztette őket minden­kor arra, hogy legfőbb erősségüket: a minőséget minél tökéletesebb módon fejlesszék ki. Helyzetüknek és múltjuknak megfelelően különleges hivatásuk is van: ők a magyar tömb előretolt őrszemei, a híd és az összekötő kapocs mindazon más nemzetiségűek közt, akikkel a magyarság évszázadok óta együtt él. Különleges hivatásuk teljesítését különleges tehetségeik segítik elő: álta­lában több nyelvet beszélnek, legalábbis azon más nemzetiségűek nyelvét, akikkel élnek. Fogékonyabbak a nemzetiségi végyülés és együttélés problé­mái iránt, hiszen naponta meg-megbotlanak mindabban, amit a nemzetiségi együttélés akadályként gördít az egyének elé, és naponta oldják meg mind­azt, ami kellő jóakarattal és józansággal az együttélés békéjét segíti elő. Szé­lesebb látókörüknél, lelki beállítottságuknál és elsősorban saját tapasz­talataiknál fogva hivatottak a nemzetiségi kérdések gyakorlati megoldására, jobban, mint bárki más, aki bármilyen jóakarattal is, de csak az elméletből és a könyvek poros lapjaiból szedi ismereteit. Szórványról akkor beszélhetünk, ha az illető községben vagy városban a magyar lakosok száma viszonylagosan 1-5-10%-a az összlakosságnak, illet­ve ennél kevesebb. Lefelé a szórvány fogalmát elhatárolni nem lehet, mert idegen tengerben néhány gerinces magyar is fontos helyzeti súlyt, előretolt felelősséggel teljes őrhelyet jelenthet. Ha már terminológiai térre tereljük ezt a kérdést, legfeljebb azt lehetne mondani, hogy kb. 20 magyar lélek még szórványt jelent, de ennél kevesebb már csak szórványmagyarokat. Elvi szempontból azonban ez lényeges különbséget nem jelent, mert az a húsznál kevesebb magyar is magatartást, jelenlétet, a magyar szó, hagyomány és kul­túra jelenlétét igazolja. Ma már elképzelhetetlen az olyan országos politika, kultúrszervezés, gazdasági- vagy szociális munka, mely csak egy magyart is mellőzne, szeretetéből, törődéséből, tényleges aprómunkájából kihagyna. Ma az elv csak az lehet: minden magyar beszervezendő az országos munkába, még ha az illető helyen egyedül képviseli is a magyar szót, kultúrát és maga­tartást. A szórvány másik jellemzője - a számszerűség csekélységén kívül - belső szervezettségének hiánya vagy elégtelen volta. A szórványmagyarságnak rendesen semmiféle jelentősebb egyesülete nincsen, s ha van is, a hatóságok sokkal nagyobb korlátozásainak van kitéve, mint egyebütt. Szórványban kor­látozottak a kulturális eszközök (könyvtárak hiánya, rendezések nehézsége), és hiányzik a termékeny szociális munkához szükséges alap. Gazdaságilag le­gelőnytelenebb a szórványmagyarok helyzete, mert az önálló, független gaz­240

Next

/
Oldalképek
Tartalom