Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Szórványmagyarok

dasági lehetőségek nincsenek meg. A szórványok magyar orvosának nincsen magyar páciensköre, a magyar ügyvédnek nincsen magyar fele, a magyar kereskedőnek és iparosnak magyar vevője, a munkásnak magyar munkaadója. Hogy ez a körülmény mit jelent akkor, midőn a legszigorúbb nemzeti elkülönülés elve uralkodik, azt csak azok tudják, akik ebben a helyzetben éltek és harcoltak, és naponta szálltak szembe a fennmaradás és megélhetés nehéz gondjaival. Ezen a súlyos gazdasági küzdelmen a látszólagos anyagi függetlenség sem segít túl, mert pl. igaz, hogy a magyar gazda a földbirtokos terményeit a többiek, nemzetiségre való tekintet nélkül, igénylik, viszont az időszerű korlátozások kétszeresen sújtják a magyar gazdát és földbirtokost, és az egyébként nyújtott kedvezmények (vetőmagelosztás, segély) kétszeresen elkerülik. Ezért hősi magatartás a szórványmagyarság kitartása: nemcsak szellemiek terén, az öntudat gerincességében, hanem elsősorban az anyagi megélhetés terén súlyos feladatok elé állítja azokat, akik magyarságukat bátran vállalják. A szórvány legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nincsen népi háttere. Állandó erőt a kitartáshoz és állandó szaporulatot a fennmaradáshoz csak egy földrajzilag közel eső népi háttér adhat. Nem egy-két nyugdíjas, közhivatalnok vagy szabadfoglalkozású számít, hanem a népi tömegek. Ezért nem tekinthető szórványnak Pozsony és Nyitra, mert környékükön zárt magyar tömegek laknak. Ha ezt a két várost és környéküket külön vesszük, akkor a szlovákiai szórványmagyarságról a következő képet kapjuk: A lánc Nagyszombattól Eperjesig terjed. Észak felé teljesen megritkul. Árvában, Liptóban, Turócban inkább csak magyar családtagokról lehet beszélni, mint családokról. Kelet felé megint sűrűsödik, miközben a Szepességben éri el legnagyobb sűrűségét. Délkeleten Nagymihály környékén éri el legnagyobb sűrűségét, ahol többezres magyar földművestömeg lakik a környező falvakban. Hogy mennyi ma a szlovákiai szórványmagyarság teljes létszáma, arra nézve megbízható adataink nincsenek. Az 1930-as csehszlovák népszámlálás teljesen megbízhatatlan. Régebbi népszámlálásokat, nevezetesen a régebbi magyar népszámlálások adatait nemigen vehetjük tekintetbe, mert éppen a szórványokban volt 1919-1920-ban legnagyobb mérvű a kivándorlás és utóbb az asszimiláció, olyan adataink pedig nincsenek, hogy ez a kivándorlás és Magyarországra való átköltözés milyen terjedelmű volt. A legújabb, 1940es szlovák népszámlálás adatai még ismeretlenek, de ha nyilvánosságra kerülnek is, akkor sem nyerünk belőlük olyan képet, mely-alaki számokon túl - a szlovákiai szórványmagyarság helyzetét és erőviszonyait hűen tükrözi vissza. 241