Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

céljai voltak: ez ma már nem szorul bizonyításra. A Szlovenszkón sokkal nagyobb arányok között végrehajtott telepítési akció szintén a földreform nacionalizáló és politikai értelme mellett tesz tanúbizonyságot. Ma már tisztán látjuk a földreform gazdasági és szociológiai eredményét is, ami egyrészt az eddig nagybirtokon dolgozó nincstelen rétegek ijesztő proletarizálódását, másrészt kisbirtokos parasztságunk nagymérvű eladósodását mutatja. Machnyik Andor dr. a Csallóközzel foglalkozó kiváló munkája a komoly statisztikák tükrében mutatja be a csallóközi magyar parasztság gazdasági és szociális süllyedését, a mezőgazdasági kisüzemeknek visszafejlődését és pusztulását: a földművelő magyarság fokozatos proletarizálódását. A földreform tehát - politikai, imperialisztikus céljain kívül - a magyar agrármunkásság széles vonalú szegényedését hozta magával. Szociológiai tekintetben csak annyi változás következett be, hogy az eddigi feudális függést az ennél sokkal súlyosabb és elviselhetetlenebb financiális függés váltotta fel, amivel kapcsolatban megindult a széles proletarizálódás folyamata. Tévedés tehát azt hinni, hogy a szlovenszkói magyar parasztság zöme manapság az „önálló" gazdák közül került ki. A jogi önállóságnak a banktól való függés az ára, mely - tekintetbe véve bankéletünk kimondottan politikai célok szolgálatába való beállítását - előreláthatólag a proletarizálódás felé viszi a falun élő lakosságunknak jelenleg még „önálló" rétegeit is. A szlovenszkói magyar parasztságot ma az előbb említett „független" egzisztenciák és a több mint 110 000 lelket számláló nincstelen agrárproletárok alkotják. Élete és sorsa főleg az utóbbiaknak kétségbeejtő és reménytelen. Ez a munka és kenyér nélkül lézengő tömeg ma saját szerencséjére és sorsára van bízva. Jövője - nemzeti szempontból - alig lehet kétséges. Nagyjában a volt nagybirtokon helyezkednek el, az új cseh és morva kolóniák kereszttüzében, ahol anyagi elesettségükben a tervszerű asszimilációval alig tudnak majd megküzdeni. Soraikat minden politikai irány megtépázza, kisebbségi életünknek minden bizonnyal ők legkitagadottab mostohagyermekei. Jelentős részük a proletarizálódás következményeképpen a városi centrumok felé húzódik, ott szívódik fel és tűnik el a nagy kenyérhajszában. De kisebbségi életünknek éppígy súlyos és megoldatlan pontja a magyar munkásság problémája. A munkáskérdésnek érthetetlen elhanyagolása igaz - nem terheli kizárólag kisebbségi életünk lelkiismeretét: e mentalitást mint súlyos tévedést a háborút megelőző generációktól és közfelfogástól vettünk át. A magyar értelmiségi körök a múltban is vajmi kevés megértést tanúsítottak a munkásság problémáival szemben, s aligha tévedünk, mikor azt mondjuk, hogy háború előtti generációk egyik legnagyobb bűne a munkáskérdés félreismerése és a munkásság szervezésének elmulasztása volt. Amit 23