Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Peéry Rezső: Peremmagyarok az idő sodrában

Peéry Rezső Peremmagyarok az idő sodrában i Akit a sors valami rendkívüli feladat elé állított, az puszta életéről szívesen hiszi, hogy talán nemcsak élet, hanem egyben küldetés az, küldetés és a feladat megoldása, mely sokak számára tanúság lehet. Húsz évig önkéntelenül is egy küldetés- és hivatáseszme jegyében éltünk valahai cseh-szlovákiai magyarok, s úgy hisszük, így éltek sorstársaink a többi utódállamban is. Azoknak a példája, akik közben az anyaországhoz kerültek, talán egyöntetűen mégis azt mutatja, hogy a keserű iskola nem volt hiábavaló, s hogy egy nemzet, ha veszít is, nyer is szenvedései által. Az egyszerűbb, társadalmilag kiegyensúlyozott, gyakorlatilag demokratikussá vált egykori kisebbségi magyarság a már-már feledésbe merült magyar társadalmi eszmék hitelét erősíti, ha nem is programjával, de életmódjával, modorával, életstílusával és gyakorlati munkájával. Akik itt maradtunk, igyekszünk figyelői, tanúi lenni mindannak, ami körülöttünk történt. Új világba kerültünk, s most néhány sorban a magyar lelkiségnek ezekről az élményeiről szeretnék beszámolni. A második változás, az új nemzetiségi sors nyomairól a magyar lélekben és tudatban, keresve a tanulságot, a moralitét, amelyben hinni végül is kénytelen minden többé-kevésbé értelmes lény, akivel a sors eddig nem ismert módon folytatja örök és egyre újuló kísérleteit. Amikor ezerkilencszázharmincnyolc novemberének első napjaiban a csehszlovák-magyar határ a bécsi döntés veres irónját követve Szobtól Cseklészig húzódott vissza, azoknak, akik magyarként e vonalon innen maradtunk, számítanunk kellett azzal, hogy bánásmódon és szándékon túl, a természeti törvények erejével az elszigeteltség és magány új korszakába lépünk. Ez a szigethelyzet, magány és Robinson-lét önkéntelenül és ismét törvényszerűen még teljesebbé vált ama márciusi napok óta, amelyek a szlovák államiságot olvasztották ki izzó kohóikból. Mindezzel csak közismert és elkerülhetetlen tényeket mondunk - értékelő szándék nélkül. 1939 márciusa óta a fiatal szlovák államban a szó klasszikus értelmében vett nemzetiségi sors elsősorban a magyarságnak jutott osztályrészül. Aszlovákiai németség pedig inkább csak formailag osztja sorsunkat, hiszen a márciusi fordulat, melyben jelentős részük volt, az államnemzet kiváltságaival 227