Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Peéry Rezső: Peremmagyarok az idő sodrában

majdnem egyenrangú és a modern nemzetiségi történetben példás kultúrautonómiával bástyázta őket körül. Ez az új helyzet természetesen elsősorban önkéntelenül is a türelem és önuralom géniuszára apellált. Mikor a régi állam hibás nemzetiségi politikája okán és ürügyén bomlott fel, a levegőben egy pillanatra ismét az erőszakkal Svájccá szelídített életkeret megoldási lehetőségei izgattak. A forró márciusi napok egy általános nemzeti életigény, a régen megtiltott mozdulatok varázsának ígéretét idézték fel megnyugtatásnak és pihenésnek. Sokan közülünk is úgy hitték, hogy lehetőségeink új korszaka nyílik meg: a magyarság a más népek szabadságvágyát ösztönszerű szolidaritásérzéktől indíttatva tisztelhette, mert benne a maga részére is új perspektívákat látott. A márciusi változás ezenfelül magyar szempontból is jelentékeny történelmi élményt jelentett és jelent: nagy magyar visszhangja is csak ezzel magyarázható. A folyamat, a módszer és miként adottságain túl azokat igazolta, akik a történelem- és hagyományellenes konstrukciók hitelét támadták a Duna-medencében. A cseh civilizáció, a cseh polgári forradalom hatalmi beavatkozása nem számolt a dunai népek uralmi hagyományaival, múltjával, eszmevilágával, sorslogikájával, sem a szláv testvérnép fokozódó nemzeti kibontakozásának természetes és növekvő erejével. Nemcsak a történelmi és politikai dekonjunktúra szállt hadba ellenük, hanem a múlt és a jövő a természeti erők spontaneitásával ható és egymást támogató összeesküvése. Bukásuk egyben azt bizonyította, milyen kevéssé alkalmasak arra a szerepre, melyet a napos évek kényelmében olyan nagy garral és lendülettel arrogáltak maguknak. Kell-e beszélni arról, milyen furcsa és felszabadító élménye volt a magyar szemlélőnek, amikor az oktalanul és feleslegesen lefojtott szlovák népi energia megmozdulását látta? Azoknak öntudatosodását, kiegyenesedését, önmagukhoz érkezését, akik évszázadok óta velünk osztották a jó és rossz sorsot a Kárpátok alatt? A márciusi változás elsősorban a szlovák nemzeti-népi energiaforrások erejének megismerésében volt tanulságos. A hétköznapok megtanítottak arra, hogy ismét nemzetiség vagyunk. A nyújtózkodás és a szabad mozdulat lehetőségeinek csábításából a magyarság visszahúzódott az új nemzetiségi sors lassan kitapogatott határai közé. Az ocsúdás veszteségeink tudatosításával kezdődött. A kisebbségi magyarok tudva-tudatlan is számon tartják egymást. Az erdélyi, horvátsági és szlovákiai magyar akaratlan is egymást lesi, és egymásról álmodik. íme hát tudomásul kellett vennünk, hogy a három évvel ezelőtti, civilizációs szempontból a leggazdagabb életú magyar nemzetiségből szigetmagyarokká lettünk. így a kisebbségi lét megszűkült parcelláján bévül az öntudat első villáma - mely a régi töltésből és telítettségből villant fel - érthetően kopárnak mutatta a 228