Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Krammer Jenő: Európa és a csehszlovákiai magyarság

Kram m er Jenő Európa és a csehszlovákiai magyarság A szlovákiai magyarság gyakori jelzője: „legnyugatibb magyarok", „indo­germán magyarok". így a felületes szemlélő könnyen levonhatja a következ­tetést, és közvetítő szerepet sejt a szlovákiai magyarság szellemi feladatai mögött. Vajon a Nyugat, Európa szellemi mozgalmait, útkereséseit, törek­véseit valóban mi közvetítjük-e az egyetemes magyarság, a „keletibb" magya­rok felé? Aki szellemi életünk elmúlt időszakait csak némileg ismeri, hama­rosan tagadó választ ad, mert minden kétséget kizáróan nem mi közvetítet­tük a nyugati kultúrélet hullámveréseit, hanem sokkal inkább kaptuk „kele­tebbre" fekvő testvéreinktől. Mi lehet ennek az oka? Földrajzilag közelebb fekszünk a jellegzetesen európai szellemiséget építő országokhoz, lelki al­katunkban is bizonyára több rokonságot mutatunk a nyugati népek lelküle­tével, s végül talán nyelvismeretünk is segíthetne benne, hogy a nagy európai nemzetek szellemi megmozdulásait közvetlenül megismerjük és továbbít­suk. A helyzet ezzel szemben az, hogy az elmúlt évtizedekben sokkal inkább távolodtunk a Nyugattól és ösztönzéseitől, elparlagiasodtunk, szellemi látó­körünk megszűkült. Ez természetes következménye annak, amit már Szlo­vákiával és itt élő magyarságunk kuliúrküzdelmeivel kapcsolatban unos-un­talan megállapítottak: a háború előtti időkben az itteni magyar szellemi élet túlságosan függvénye volt Budapestnek, semhogy egykönnyen önálló kultúr­hivatásra vállalkozhatott volna, márpedig a történelmi fordulat kifejezetten ilyen irányú szellemi tevékenységet rótt reá. A szlovákiai magyarság nagyvá­ros és magyar főiskola nélkül maradt, egyetemi ifjúságunk legfontosabb fel­adata az előadások nyelvének minél tökéletesebb elsajátítása lett, a szó szo­ros értelmében kétszeres-háromszoros munkával kellett a diplomát megsze­reznie, nem jutott ideje, és nagyobbára nem is volt meg az anyagi eszköze ah­hoz, hogy külföldi főiskolákon is hallgasson egy-két félévet, márpedig bebi­zonyosodott igazság az, hogy a külföldet járó egyetemi hallgatók a leglelke­sebb terjesztői és közvetítői az európai szellemi kezdeményezéseknek vagy mozgalmaknak. Közbevethetné valaki, hogy viszont Prága légköre, amelyben olyan hamar és olyan sokoldalúan visszhangra találnak a művelt Nyugat felcsendülő szel­200

Next

/
Oldalképek
Tartalom