Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Dobossy László: Csehek és magyarok
tebb fiataloktól, sőt katonatisztektől is hallottuk itt ugyanezt a tételt, csak fordított értelemben: a csehek a helytállóak, kitartóak és merészek, mi magyarok pedig gyávák voltunk, megfutamodók, álnokok, rossz katonák... A „honvéd" szó, melyet nálunk szinte szentté magasztosított a kegyelet, az ő nyelvükben megvető kifejezés a rossz katona bélyegzésére. A cseh átlagember hiedelme szerint nagyon alacsonyrendű fajzat vagyunk. Gyakran hallani, hogy a cseh gyerekeket így szidják: „Oly egyszerű ez, hogy még egy magyar is, vagy egy ruszin is megcsinálná." A „magyar" szó mellett gyakran hallottam ezt a jelzőt: „pitomý" (ostoba). Oly kifejezés ez, mint antiszemiták ajkán a „büdös zsidó". A cseh kisember lenéz és megvet bennünket: csőcseléknek, indián népnek tart. Milyen egérúton lopózott el hozzájuk, de hozzánk is, ez a két ellentétes, de egyaránt hamis szemlélet? Bizonyos, hogy mindkettő túlfűtött, romantikus önteltségnek a terméke, téves, de élő tradíciók hatása. Pedig a cseh és a magyar múlt vonala sokáig egybeesett. A cseh és a magyar történeti fejlődés együtt indult, és évszázadokig párhuzamosan haladt. A tizenötödik században azonban szétvált az út: mi magyarok megragadtunk a törökkel való harcokban és a feudalizmus megoldatlanságában, a csehek viszont függetlenebb helyzetükben követték az európai fejlődést, demokratizálódtak, a társadalmi ellentéteket tompították. A huszitizmus nemcsak vallási mozgalom volt, hanem társadalmi és nemzeti is. A kezdeti törekvéseket letörhették, az ország közjogi függetlenségét megszüntethették, a nagy szellemi agitáció alakító hatását azonban nem befolyásolhatták. A közös fejlődésnek e szétváló irányát csak határozottabbá tette történelmeinknek másik nagy állomása, a felvilágosodás. Sárkány Oszkár magyarázata megérteti a cseh társadalom gyors demokratizálódásának okát. „A magyar nemzeti érzés elsősorban a nemességnél tudatosodott, a nemesség lett az alkotmányos küzdelmek harcosa, a nemzeti és szabadságeszmék hordozója. A cseh nemesség - itt elsősorban a főnemességet kell érteni - nem volt cseh nemzeti érzésű, nem lehetett a nemzet vezetője, mint a magyar. A cseh felújulás megindítói és betetőzői majdnem mind a polgári vagy a parasztosztályból származnak. Éppen ezért hiányzik belőlük - tekintsünk most el a legnagyobbaktól, Palackýtól, Havlíčektôl - a magyar nemesség erős történelmi és alkotmányos érzése. Gondolkodásuk főtárgya a nép és a nyelv." 1 Igaza van Sárkány Oszkárnak, amikor e fejlődést a csehekre nézve jellemzi hátrányosnak a múlt században, ma azonban nekünk hátrányos, és nekik előnyös. Mert éppen itt van a gyökere a legszembeötlőbb különbségeknek a csehek és magyarok között. A csehek egységesebb és kiegyensúlyozottabb nemzet, mint a magyar. Van erős gerincük: kispolgári középosztályuk. A cseh átlagtípus a kényelmes és elégedetlen kispolgár, aki azonban ötletes, 194
