Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Dobossy László: Csehek és magyarok

praktikus, kitartó és kritizáló. A csehek egy képlet, a magyarok két külön képlet. A cseh egységes nemzet, a magyar pedig két részre tagolt: a proletár magyarságra és úri magyarságra. Két külön világ ez, messze egymástól. A proletár magyarság sokkal nyomorultabb és elmaradottabb, mint a cseh nép, az úri magyarság viszont műveltebb, rugalmasabb és európaibb, mint a cseh felső réteg. Nálunk kevesebb a nagytudású ember, mint náluk, de aki van, annak a tudása átfogóbb és teljesebb, mint az övék. Nálunk nincs átlag, nincs közép, mert ami nem nagyon kiváló, az már primitív, barbár. Egyetlen adat is eléggé illusztrálja e megállapítást: Drien Károly számítása szerint a csehszlovákiai magyar tanulóifjúság 90,49 százaléka csak elemi iskolai képzettséget nyer. A csehszlovákoknál pedig ugyanez az arányszám: 63%. (Irreálisan magassá teszi ez arányt a szlovákság hozzászámítása.) Mi szegény parasztnemzet vagyunk, ők viszont polgárosultak, egy fokkal civilizáltabbak. A cseh polgárosult nemzet: látni ezt embereiken, földjeiken, városaikban, de legfőképpen falvaikban. Sehol az a merev kontraszt, mely nálunk annyira fáj. Egységes és kiegyensúlyozott minden, az élet éppúgy, mint a társadalom. A vidéket a városokkal tökéletes országutak kötik össze, a népet a polgársággal jól szervezett iskolahálózat. „Nálunk nagyon kevesen vannak, kik ne végeztek volna legalább polgári iskolát", mondta egyszer beszélgetés közben egy cseh társam. A munkások és munkaadók közt aránytalanul kisebb a társadalmi különbség, mint nálunk. Gazdaságilag (ténylegesen) függő viszonyban élnek, alárendeltek, kizsákmányoltak, de társadalmilag (látszatra) egyenlőség van, egy szinten állnak. Náluk is dúl a társadalmi harc, de az emberi méltóság érintetlen marad. így vívódtunk mindnyájan, csehek között, idegen környezetben, magyarságunkért. Mert az egységes csehek életét figyelve, ijedten láttuk azt a rettenetes aránytalanságot, ami nálunk a pusztulást okozza. . Jellemző rájuk és ránk is, hogy ők az intellektuális foglalkozások közül a tanárságot tisztelik a leginkább, a mi társadalmunk viszont a jogászok előtt hódol. A vallási életük is sokkal nyugodtabb, mint a magyar; kiegyensúlyozottabb. Kevésszer láttam náluk azt a vad türelmetlenséget és érthetetlen elfogultságot, ami nálunk oly bántó. Társadalmuk egységesebb, a közszellem egészségesebb. Kis jellemző példa: Weiner darabját, az „Emberek a jégtáblán"^, véletlenül cseh és magyar színpadon is láttam - mindkét esetben kisvárosban. Futballista szerepel a darabban, külvárosi lakatoslegény, ki látogatóba jön a barátjához. A cseh műkedvelő színpadon ez egy rendesen öltözött és tisztességes fiatalember - amilyenek a lakatoslegények a valóságban -, a magyar színpadon pedig strici, esetlen, durva és nevetséges figura, amilyennek a kisvárosi középosztály a lakatoslegényt elképzeli. Nem akarok eb195