Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Dobossy László: Csehek és magyarok

az önadminisztrálással. Hű és következetes volt önmagához, és mindig megőrizte teljes függetlenségét és aggályos igazságkeresését. S éppen ez a szabadságra törekvés az, amiben példa és iránymutatás volt ő a mi számunkra is. Azért is közel éreztük őt magunkhoz, mivel kíváncsian érdeklődött a magyar kérdések iránt, és sajnálta, hogy nem ismeri nyelvünket. Egyszer azt mondotta: „Miért nem harcolják ki maguknak a magyarok a törvényben biztosított jogaikat?! A másik nagy barátunk Emánuel Rádl volt, ki természettudósból lett filozófussá, és filozófusból politikussá. Az ő szemében láttuk először lobogni a zsenialitás lángját, a megszállottság zavaros fényét. Soha nem ismertünk még embert, aki annyi erkölcsi felelősségérzettel küzdött volna minden jogtalanság ellen, mint Rádl, s különösen a nagyon kényes nemzetiségi vonatkozásokban. Harcos keresztény ő, aki keményen ítél nemzetéről, de nem kímél bennünket sem; mi őt báránybőrbe bújt farkasnak neveztük, mert nem tudtuk, nem imperialista hátsó szándékok irányítják-e őt felénk. Ma már azt hiszem - tévedtünk. Rádl jó szándékú demokrata, Masaryk leghűbb elméleti tanítványa, akit keresztény humanizmusa ösztökélt, hogy a nemzetiségi kérdéssel foglalkozzék. Zdeněk Nejedlý, a híres kommunista professzor szintén mellettünk állt. Lázadó és rajongó gondolkodó ő, kit bánt a mai csehszlovák élet sivársága, és teljesebb, tökéletesebb megoldások után vágyik. Fanatizmusával lenyűgözött. Igazságszeretetével, mely természeteseknek ismerte el a mi jogainkat, és a maga módján küzdött is értünk, lelkesedést váltott ki bennünk. Óriási tudása, önálló történelmi módszere, a részletekben lényeget látó tekintete imponált nekünk, és erősen hatott azokra, akik környezetéhez tartoztunk, és szellemtörténettel foglalkoztunk. Šalda, Rádl, Nejedlý - ez a három nagy tudós volt egyetemi életünk erős hatású élménye és közép-európai programunk támogatója. Az egyetemen kívül szintén a realisták nemzedéke és utódai pártfogoltak: Čapek, Peroutka, Sobota és az YMCA-kör. A cseh élet jelenségei közül tehát először a realizmussal ismerkedtünk meg. Mi volt ez? Masarykéknak a nagy szellemi mozgalma a múlt század utolsó két évtizedében a cseh közélet megtisztításáért, a romantikus illúziók kiirtásáért és a politikai cselekvés tudományos, szociológiai alátámasztásáért. A jelszavak és frázisok ellen tényeket, érveket, elveket állítottak. Sajátos középút volt ez a tudomány és a politika között. Masaryk volt az irányító. A cél az volt, hogy a cseheket európai színvonalra emeljék, és a kultúra erejével függetlenítsék; ideáljuk pedig a csehségnek és az európaiságnak a harmóniája. Ám ők mindig csak egy kis elitgárda voltak, kik ha győzelemre vitték is a csehszlovák függetlenségi harcot, elve192