Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Dobossy László: Csehek és magyarok

Dobossy László Csehek és magyarok 1930-ban, amikor Prágába kerültünk, a magyar diákmozgalom hősi korszakát élte. A mi csoportunk a Sarló volt. Szocialistáknak vallottuk magunkat, de szocializmusunk értelme is csak az volt, hogy teljes magyarázatot kapjunk a magyar sorskérdésre, és hogy helyes megoldást lássunk a közép-európai kuszált helyzetben. Nem voltunk dogmatikusok, realisták voltunk: nem elvekből, hanem konkrét helyzetekből indultunk ki. így csakhamar kialakult bizonyos érintkezési felület a csehek és miközöttünk. A csehek közül főleg azok felé közeledtünk, akik szintén vallották a mi politikai alapelvünket: hogy a germán terjeszkedés ellen egy frontba kell tömörülnünk szlávoknak, románoknak és magyaroknak., Ám a cseheknél is csak kis csoport hirdette azt akkor; magános írók, megtagadott tudósok, néhány diák. Egyetemi kollégáink nagy többsége azonban közömbösen vagy néma ellenségeskedéssel nézett ránk. A cseh diákság élete lényegileg más, mint a magyaré. Ők politikailag vannak szervezve, és kimondottan akadémiai egyesületeik is teljesen politikai jellegűek. A fakultásokon pártküzdelmek folynak, politikai jelszavakkal agitálnak. Ismereteik vannak (talán szolidabbak, mint nekünk), tudásuk alig. Mint terhet cipelik ismereteiket, nem váltak húsukká és vérükké; nincs bennük semmi megszállottság. Egy nagy korszak és egy nagy nemzedék boldog örökösei, suta epigonjai. Politikai szolgaságukat mindig mély megvetéssel néztük mi, akik aggódó gondossággal őriztük teljes függetlenségünket. Nem is tudtunk közéjük olvadni soha. Az idősek között aránylag több megértést találtunk. Ez még a masaryki nemzedék, a realisták nagy nemzedéke, kik keményen és merészen küzdöttek a felületesség, a műveletlenség és a nemzeti önáltatás ellen. Ők megértettek bennünket. Viharos ifjúságukat látták újjáéledni a mi törekvéseinkben. Šalda, nemrég elhunyt prágai cseh egyetemi tanár azt írta egyik levelében: „Nem kételkedem abban, hogy igazságos ügyért harcolnak, s kedves volna nekem, ha időnként értesítenének, hogyan áll ügyük." Egyetemi tanítóink között több ilyen megértést és példát mutató egyéniséget találtunk, főleg a filozófiai fakultáson. Csak hármat említek itten: Šalda, Rádl és Nejedlý voltak ránk legnagyobb hatással. Šalda Európának egyik legképzettebb irodalomkritikusa és Iegcsiszoltabb esszéírója volt. Puritán ember, majdnem aszkéta, aki soha nem hajhászta a sikert vagy az elismerést, és soha nem törődött 191