Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

Az államfordulattal természetesen egyszerre megváltozott a helyzet. Felületében asszimilált, de lelkileg idegen városi polgárságunk válaszút elé került. És ekkor a jellegzetes, számító, örökké reális „polgári világnézet" teendőt diktált. Egy ideig - mint a látszat mutatta - megfigyelő álláspontra helyezkedett, de évek múltán lassanként lépésről lépésre húzódott vissza saját nemzetiségének falai közé, szorosan bezárván maga mögött az ajtót, mely mögött az „asszimilált" polgárságtól most már megfosztott kisebbségi magyar tömegek kezdték önvédelmi harcukat az új szláv asszimiláció ellen. * Nem kell nagyobb fáradtság ahhoz, hogy az ember megtalálja-e középszlovenszkói, eredetére nézve főleg német, különben háromnyelvű polgári rétegekben a határozott kozmopolita jelleget. A részrehajlás nélküli érdeklődést minden szellemi hullámzással szemben, bárhonnan jöjjön is az, bármilyen jelleget is hordjon arculatán. A fontos csak az, hogy stílusában, nívójában emelkedett, kifinomult, lenyűgöző legyen. E háromnyelvű középosztály magyar hazafisága merőben a szűkebb pátriához kapcsolódó érzelem volt, mely nem élte túl a politikai kataklizmát. A patinás történelmi múlt, annak magyar vonatkozásokkal gazdagon átszőtt fejezetei s a kenyeret adó közjogi magyar föld: ezek voltak azok a tényezők, melyek a volt észak-magyarországi németség magyarul is tudó részeit a magyar néphez kötötték. És amikor szétfoszlottak a németséget a magyar nemzet számára megtartó közjogi táj körvonalai, amint halványult a magyarral rokon tradícióknak tudata, úgy alakult és fejlődött e háromnyelvű középosztály az új politikai tájból adódó nemzeti metamorfózis felé. E réteg - éppen eredeténél s az abból folyó kozmopolita sajátságainál fogva - minden hatásra érzékenyen reagál, s azt veszi át, ami szellemi, kulturális, művészi nívójának, igényeinek legjobban megfelel. Eza réteg csakugyan polgár: polgár materiális, de szellemi értelemben is. „Számoló polgár", mint ahogy Max Scheler e típusról írja, akit nemcsak üzleti tevékenységében, de szellemi vagy lelki szükségleteinek kielégítésénél is sajátosan egyéni és korántsem abszolút értékfokozati megkülönböztetésekvezetnek. Nagyon találóan jegyzi megSzvatkó Pál egyik tanulmányában* e társadalmi rétegről, hogy „... ez a jelentős háromnyelvű középosztály, amely hatalmas vitalitással rendelkezik, és döntő súlyú intelligenciát tud képviselni, ahhoz csatlakozik, aki a legjobban megfelel igényeinek, és a legtöbbet nyújtja. Nívós magyarság s a szlovenszkói magyarság legkombat* Szvatkó Pál: A szlovenszkói magyar középosztály. Magyar Szemle 1934. május. 15