Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Bólya János: A polgárság

reális szemléletű, igénytelen életű és szervezésre hajlamos. Azóta, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság ezt először tapasztalta, immár tizenöt év is eltelt. Ma már látjuk, hogy a demokráciát a cseh nép nem tudta más nemzetiségek számára is megfelelően értelmezni, s hogy ennek veszedelmes következményei lettek, a győzelmi mámor és a hatalmi pozíció elragadták ezt a népet. Megláttuk azt is, hogy erényei mellett milyen hibái vannak, s hogy erényei a megváltozott körülmények között hogyan váltak hátrányára - de akkor a magyar fiatalság rengeteget tanult tőle, s mivel húsz év után is csak ellenfélként állhat vele szemben, megállapíthatjuk, hogy saját ismeretlen erejét kibontván, ellenfelének munkamódszereit is felhasználja. A történelem iskolába küldte ezt a generációt, s az iskola helyéül Prágát jelölte ki. Innét jól lehetett látni Európát, Közép-Európát, s Magyarországot egész plasztikusan. Nem fenyegetett veszedelem, hogy a könyvekből tanult bölcsesség a valóságban hasznavehetetlen lesz. Magyar történelmet és szellemtörténetet azután könyvekből tanult. Boldog örömmel fedezte fel a könyvek hasábjain életének és célkitűzéseinek régen, de mindig friss aktualitással megfogalmazott igazolásét. Megtalálta a magyar történelem hozzá vezető fonalát. Széchenyi koldusaiból embereket, a magyarságból európai népet csinálni; erős, öntudatos, gazdag magyar nép, amely a sorsát önmaga intézi: ez a cél. Húsz évvel a bukás után a Csehszlovákiában élő magyar polgárság és a fiatalság egységes abban, hogy ezért a célért a saját posztján minden áldozatot és munkát el kell vállalnia. Mielőtt azonban röviden megvizsgálnánk, hogy milyenek a munkalehetőségek, egy pillantást kell vetnünk az új magyar polgári réteg egyéni összetételére, mert ennek a további fejlődés kialakulásában nagy jelentősége van. * Az egész kisebbségi húsz év alatt a középiskolai és főiskolás magyar ifjak a kispolgári, paraszt- és munkásrétegek gyermekeiből rekrutálódtak. E megállapítás alól olyan elenyészően csekély a kivétel, hogy általános szabálynak lehet elfogadni. Az arisztokrácia, a földbirtokosok s a nagypolgárság gyermekeiket külföldön taníttatták. Ezek a rétegek valahogy nem vállalták a kisebbségi sorsot, a kisebbségi munkát, gyermekeiket sem óhajtották e helyzet megismerésére nevelni és e helyzetben munkavállalásra késztetni. Ennek az lett a következménye, hogy a magyarok az iskolákon homogén ifjúságot alkottak, mert mind szegények voltak. Egy-két kivételével akadt minden időben, de ezek például a főiskolás közéletben sohasem szerepeltek, s nem is tartoztak bele a magyar diákközösségbe. 148