Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Bólya János: A polgárság

megtalálta. A magyar irodalom népi triászának, az Ady-Móricz-Szabó-hármasnak a hatása még romantikusan, de végérvényesen a nép felé vitte figyelmét, s a kisebbségi magyarság nagy esettségében és magára maradtságában igazolva látta ezen íróknak igazát, kiállásuknak realitását. A veszély, amit ezek megkiáltottak, a kisebbségi népben beteljesedett. A történelmi osztályok nem vállalták a kisebbségi harcot, a gazdagok megfutamodtak, a polgárság tönkrement, s a történelem folyamán az emberi és nemzeti élet felszínére fel nem engedett nép teljes szervezetlenségében és kiszolgáltatottságában hevert a győzelmes nép lába előtt. A költő sikolyából itt már meztelen valóság lett, s mikor a fiatalság a költő szavaival indult harcra az új eszmék győzelméért, a lázas szavakban már a meglátott valóság sikongott. De már a bukásból való fölemelkedés akarását is jelezte a bukás elmúlt megkiáltása. A generációs harc után, amely ezen írók nevei és eszméi körül az öregek és fiatalok között kitört, már régen nem volt generációs harc, hanem a magyar felemelkedés új formázásának harca az elmúlt világ elbukott elveivel szemben. Buktunk, de főleg a magunk bűnei miatt, s fölemelkedésünk is csak a magunk erejéből történhetik. Erőnk forrása a nép, s mert a népet elnyomták, a veszedelem pillanatában nem volt, aki megvívja a harcot. A magyarság ellensége az, aki megakadályozza, hogy a magyar nép a mai kultúra és civilizáció elérhető legmagasbb fokára kerüljön, s így a környező népi erőkkel a versenyt fölvehesse. így gondolkodott az ifjúság. Ebben megerősítette Prága élménye is. A cseh nép egységes nép olyannyira, hogy aki a magyar társadalom szemléletében nőtt fel, ezt az egységet, ezt a népiséget nem is tudja megérteni. A társadalmi osztályok olyan szétváltsága, különbözősége és hangsúlyozott fokozatossága, mint a magyarságban, a cseheknél ismeretlen. Az arisztokráciáját rég elvesztett nép a modern nemzeti harcokba már a saját maga népi mélységéből kibontakozott erőkkel és emberekkel indult. így történhetett, hogy az új államban a legnagyobb közjogi és politikai méltóságokat közvetlenül a népből jött emberek foglalták el és töltötték be, akiknek a néppel való kapcsolata egyszerű és természetes volt és közvetlen maradt. Masaryk egy uradalmi kovács fia, Beneš zsellérnek a fia, akinek testvérei még odahaza a faluban élnek, miniszterek, miniszterális tisztviselők, tábornokok, a legnagyobb politikai pártok vezérei mind a nép gyermekei, az első generáció a népből, amelyet polgári élet és szemlélet nem puhított úrrá néhány generáción keresztül. Az úr és paraszt megkülönböztetése, amit a magyarság olyan drágán fizetett meg, a cseheknél ismeretlen. Eza nép szemléletében és életStílusában egységes. Az osztályok harca, ami az állam gazdasági struktúrája miatt kétségtelenül jelen van, nem olyan vészes, mint egyebütt. Az egész nép 147