Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Bólya János: A polgárság

Bólya Lajos A polgárság A trianoni békeszerződés rendelkezései folytán a magyarság majdnem milliós tömege az újonnan alakult Csehszlovák Köztársaság fönnhatósága alá került. A magyar állam kereteiből kiesett, most már kisebbségnek nevezett népdarab új körülmények közé került, amelyeket nem ismert. A csehszlovák állam keretébe került magyar néptest azelőtt semmiféle különálló szervezettel nem rendelkezett, s a magyar történelem folyamán soha nem jelentkezett önálló közigazgatási keretben. Anélkül, hogy az új államban valami önálló politikai vagy közigazgatási keretet kapott volna, mégis bizonyos ideális egységgé vált, amelyet számba vettek nemzetközi szerződések, intézmények, tudomásul vett az ország jogrendje és közigazgatása. Önállóságát azonban csak az etnikum egysége és a kulturális közösség jelentette, politikailag és földrajzilag nem volt elhatárolva, sem védve. Kiszolgáltatottsága teljes volt, mert az így egységbe vont magyar területek azelőtt sohasem képeztek gazdasági egységet; a magyar etnikum északi határán mindegyik része más gazdasági erővonal és gazdasági központ hatáskörében élt. A gazdasági erőirányok egységesítése a kisebbségi sorsban nagyon nehezen történt és történik, mert ilyen radikális szervezési munkának a lelki föltételei is hiányoztak, tekintettel arra, hogy a kisebbség egységesítő fogalmába jutott nép nem hozott magával semmi közösségtudatot. Sőt nemcsak hogy közös történelmi, kulturális és politikai hagyományok nélkül, hanem egyáltalán mindenféle hagyomány nélkül került kényszerű egységbe a kisebbségi magyarság. Erdély önálló történelmi, állami és kulturális hagyományokkal rendelkezett, azonkívül a XX. században is mint valami organikus életet élő magyar végvár szerepelt, ezzel ellentétben a Csehszlovák Köztársaságba került magyar népdaraboknak teljes kötöttségük volt a magyar központtal. A változás tragédiája annál nagyobb volt. A közös magyar társadalomból kihullott népdarabok egységbe szervezése a társadalmat szervezni hivatott réteg, a polgárság feladata lett volna. A kisebbségbe jutott magyar polgárságot azonban a főhatalom-változás szinte teljesen megsemmisítette. így történhetett, hogy a kisebbségi magyar társadalom, íme, húszévi kisebbségi sorsa után még mindig szervezetlenül áll, s a megszerveződés szükségessége csak mintha most kezdené teljes súlyával megmozgatni a lelkeket, amikor már az új magyar polgárság jelentkezik történelmi feladatának elvégzésére. 141