Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Bólya János: A polgárság

Midőn röviden felrajzoljuk a magyar polgárság útját az államfordulattól napjainkig, nagyon szomorú utat kísérünk végig. Ez az út a kisebbségi magyarság elesettségének tájain vezet. Ezt az utat mi magunk is megjártuk, s csak az a vigasztaló, hogy ma, mikor visszanézünk, már egy új magvar polgárság öntudatos szemével mérjük a távolságokat. Sorsunk teljes ismeretében, minden tapasztalatunk felhasználásával vetítjük a jövőbe az új magyar társadalom képét, amelynek megépítését öntudatosan és örömmel vállaltuk. * A kisebbségi magyarság az államhatalmi változás idejéig a magyar, nemzeti államban élt. A nemzet és az állam ebben a keretben elvileg azonos volt, s a külön nemzeti létezés ismeretlen volt és elképzelhetetlen. Az állam a nemzeti társadalom fölé került, s vele szemben hatalmi tényezőként is megjelenhetett, a nemzeti társadalmat azonban nemzeti létében sohasem veszélyeztette. A magyar polgárság ebben a keretben az állam eszköze volt; az állam és a nemzet egymástól elválaszthatatlan képzetében szervezte a magyar életet. Az államfordulatkor a kisebbségi magyarság kiesett a nemzeti állam keretéből és a nemzeti közösségből is. Szétvált az állam és a nemzet azonossága, a nemzet és az állam új helyzetben, új megfogalmazásban és új sorrendben jelentek meg. Az új körülményekhez új életformát kellett keresni, s a minden szervezetből kihullott nemzetdarabnak új, szerves életet kellett felépíteni. A háborús gyűlölet utóhullámai, a győző és a legyőzött nemzetközi megkülönböztetése az anyaállammal való érintkezést s annak segítségét kizárták még akkor is, ha az anvaállam ilyenre képes lett volna. A kisebbségnek teljesen a saját erejéből kellett új életet felépítenie. Hogyan? A polgárságra hárult volna a feladat. A magyar polgárság nagy része az államfordulat után önként elhagyta az új állam területét. Az állam exponense elment az állam után, amely nélkül életét nem tudta elképzelni. Ha ma beleképzeljük magunkat az elmenekült polgárok helyzetébe, menekülésüket részben meg tudjuk érteni. Hiszen a kisebbségbe teljesen idegen földrajzi és társadalmi központok köré csoportosult népdarabok jutottak például a Mátyusföld s a dél-csallóközi rész, Párkányvidék, Gömör és így tovább. Ezen csoportok mindegyikének nagy része a régi állam keretei között maradt. A polgári vezető réteg regionális orientációja nem változott, és csoportja határain túl nem látott. Az egyes itt maradt csoportok akkor még nem látták meg egymást, egymásról mit sem tudtak, egymásra nem számítottak. A polgárság helyileg végérvényesen bomlást látott, s eddigi életszemlélete nem engedte meg, hogy egy új társadalom felépítésére 142