Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve
gyar központ híján nincs olyan szervezetünk, amely a szervezést végezhetné, a pozsonyi kényszerközpontnak pedig egyáltalán nem érdeke az, hogy magyar biztosító szövetkezet vagy magyar földbérlő szövetkezetek létesüljenek. Az erdélyi magyarság gazdasági szempontból sokkal előnyösebb helyzetben van, mint mi, mert ott a gazdasági szervezkedés egyáltalán nincs korlátozva. Ennek érthető magyarázata van. A cseh nemzet három évszázadon át élte a monarchiában a másodrendű nemzet életét, tehát tágabb értelemben kisebbségi életét, és megtanulta azt, hogyan lehet a kisebbségeket gazdasági szempontból korlátok között tartani. De ezek a korlátok nem egyformák a köztársaság területén. A történelmi országrészekben a szudétanémetségnek például kezdettől fogva külön gazdasági és szövetkezeti szervezetei-vannak, ott nem érvényesek azok a korlátok, melyeket fentebb, az első évek törvényhozásánál említettem. A szövetkezetek helyzetének rövid vázolása után rátérünk a többi magyar érdekvédelmi gazdasági szervezet ismertetésére. Az államfordulat után a vármegyei gazdasági egyesületeket feloszlatták, meglévő vagyonukat elkobozták azzal az indoklással, hogy politikai működést is folytatnak. A gazdasági érdekvédelmi szervezkedés csak 1935-ben indult meg újra, amikor megalakult a Sajó-völgyi Gazdasági Egyesület. Ezt követte a Közép-szlovákiai G. E. megalakulása, majd a Bódva-völgyi, Nyugat-szlovákiai, Délnyugatszlovákiai, a Bodrogközi, a Csallóközi és a Garam-völgyi Gazdasági Egyesületek megalakulása, amely egy év leforgása alatt történt meg. A gazdasági egyesületek célja és feladata ugyanaz, mint az Erdélyi Gazdasági Egyesületé. Tanfolyamokat, kiállításokat, vetésdíjazásokat rendeznek, gazdasági tanácsokat adnak az egyesületek tagjainak, közös havi folyóiratokat adnak ki Gazdák Lapja címen a mezőgazdasági kultúra fokozására. Ez év őszén minden valószínűség szerint megalakul a Dél-szlovákiai Gazdasági Egyesületek Szövetsége, amely magába tömöríti a nyolc magyar gazdasági egyesületet. A pénzintézetek, szövetkezeti mozgalom, gazdasági egyesületek helyzetképe után meg kell emlékeznünk a magyar kereskedelemről és iparról is. A magukat magyarnak valló kereskedők helyzetéről nem állíthatunk ki teljes képet. A szlovákiai kereskedelem általában sokat szenvedett a történelmi országrészek áruházainak bevándorlásával, a csehországi nagyipar szlovákiai elárusítóhelyeket létesített minden kis vidéki centrumban. A szlovákiai kereskedőknek tehát ezekkel kell megküzdenie, ami a legnehezebb versenyt jelenti. A nagyiparban a magyarság szerepe végtelenül csekély. Mezőgazdasági iparunk a néhány szövetkezeti szeszfőzdén kívül nincs, holott a cukorrépatermő vidék legnagyobb része magyarlakta terület. Az utolsó tíz-tizenkét esztendő alatt gazdaségi életünk bizonyos fejlődést 136
