Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve

mutat. A legnagyobb eredményeket a szövetkezeti mozgalom érte el, azonban végeredményben ezt sem mondhatjuk teljesen magunkénak, mert hiszen kényszerközpontunk van, amely sohasem fog magyar célokat szolgálni. A szlovákiai magyarság legfontosabb gazdasági követelései közé éppen a szövetkezetek szervezkedési szabadsága tartozik, tehát a korlátokat szabó törvények hatályon kívül helyezése. A gazdasági egyesületi szervezkedés a múlt év folyamán indult meg erőteljesen, úgyhogy a nyolc gazdasági egyesületnek ma már közel 10 000 tagja van. A háziipar megszervezése most van folyamatban. Kissé nehézkes itt a szervezés munkája, mert három magyar vidéken foglalkoznak háziiparral (Komárom vidéke, Gömör és a Bodrogköz), nehéz a nagy távolságok miatt egyrészt a szervezési munka, másrészt a háziipar esetleges központi irányítása és háziiparosaink tanácsokkal való ellátása, a fogyasztópiac igényeinek közlése. De reméljük, rövidesen ez a kérdés is megoldást nyer valamilyen formában. Gazdasági szaksajtónk is fejlődést mutat az utóbbi időben. Két szövetkezeti lapunk van, mindkettő kéthetenként jelenik meg. A Hanza Szövetkezeti Újság (Galánta) a legnagyobb példányszámban megjelenő (35 000) folyóirat, a Hanza-központ kiadása. A gazdasági Szemle c. kéthetenként megjelenő folyóirat a pozsonyi Központi Szövetkezet hivatalos lapja. A gazdasági egyesületek mezőgazdasági szakfolyóirata a Gazdák Lapja, amely jelenleg a legnívósabb szlovákiai mezőgazdasági folyóirat (Tornaija). Prágában jelenik meg a magyar közgazdasági hetilap, amely a Csehszlovák Agrárpárt érdekeltségéhez tartozó zsolnai nyomdában jelenik meg (Hitel). Elenyésző jelentőségű az Eperjesen megjelenő Agra című havi mezőgazdasági folyóirat. Gazdasági irodalmunk egyáltalán nincs, a köztársaság fennállása óta csupán 11 mezőgazdasági és gazdaságpolitikai szakkönyv jelent meg. * A Csehszlovák Köztársaság lakosságának 38 százaléka mezőgazdaságból él. A szlovákiai magyarság a lakosság foglalkozási arányát tekintve legnagyobb részben ebbe a kategóriába tartozik. Magyarságunk 65,3 százaléka él földművelésből. 1921-ben a magyarság 61 százaléka volt mezőgazda, ez a szám azóta emelkedett. Egyszerű oka ennek az, hogy a magyarság kiszorult a köztisztviselői és az ipari pályákról. Ezzel szemben a cseheknél ez az arány 34 százalékról 28-ra, a németeknél 28-ról 23-ra, a szlovákoknál 62 százalékról 57-re, a kisoroszoknál 83-ról 8l-re, a zsidóknál 13 százalékról 9 százalékra csökkent. A magyarság a köztársaság többi lakosával szemben arra kényszerült az államfordulat óta, hogy visszatérjen az olcsóbb megélhetést bizto137