Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

zösségben élő elnyomott magyar dolgozó tömeg felé ma is a zárkózott és csak a nagy ritkán leereszkedő arcot mutatják. Egymás között ma is zárt társadalmi szolidaritásban élnek, és sokkal inkább fogadják körükbe a teljesen tönkrement, kenyér- és munkanélkül lézengő s csak történelmi nevére és családja volt fényére hivatkozni tudó derékba tört egzisztenciát, mint a két kezével s tudásával a parasztság vagy munkásság soraiból most feltörő fiatal magyar értelmiségit. A kisebbségi magyarság sorsa és jövője alig érdekli őket: lírai elbúsulásuktól vagy egy-két komolytalan politikai botránytól eltekintve nem kapcsolódtak be szervesen a magyarság mindennapos élethalál-küzdelmébe. És jellemző, hogy látható antipátiát mutatnak azon kevesek iránt, akik kiemelkedtek osztályuk tragikus tanyai szemléletéből, és a kisebbségi politika, kulturális vagy társadalmi mozgalmak élére állva a közös magyar életet akarták szolgálni. A szlovenszkói magyar élet politikai és szellemi fejlődése ott szenvedte a legnagyobb törést, hogy a fordulat utáni kivándorlások és kiutasítások következtében eddigi vezető rétegét elveszítette. A szellemi középréteg pusztulása, az itt maradiaknak a változott gazdasági viszonyok között bekövetkezett rohamos proletarizálódása: a magyar szellemi élet eddig vezető rétegének parlagiasodását, széthullását idézte elő, s egyelőre természetesen a kisebbségi élet nívójának süllyedését, parlagiasodását is. A háború előtti Szlovenszkó kulturális, gazdasági, társadalmi és politikai életének irányítása és alakítása szinte egészében az értelmiségi középrétegek kezébe volt letéve. A háború előtti hivatalos magyar mentalitás mereven elzárkózott a paraszti és munkáselemek értelmiségi körökbe való felemelkedése elől, vagy ha ezt nem akadályozhatta meg, úgy megkövetelte a népből feltörő egyedek szellemi alkalmazkodását az uralkodó polgári szellemiséghez, ami végeredményben nem jelentett mást, mint a falu és a kisváros frissebb, szabadabb, fejlődésre képesebb levegőjének erőszakos távoltartását, illetőleg megváltoztatását. A fordulat előtti magyar középosztálynak nem volt közelebbi kapcsolata a magyar földdel: vagy tipikusan városi, tehát polgári alakulás volt, mely görcsösen őrizte polgári függetlenségét és szellemi, illetőleg kulturális téren Pestnek volt mindenkori csodálója és fióklerakata, vagy a lecsúszott „úri" osztályoknak volt a polgáriasodott foglalata (pl. hivatalnokosztályuk), mely a legtöbb esetben ugyan a vidékről jött, de vidéki származását minden erejével levetni iparkodott, hogy minél előbb részese lehessen a városi polgári életnek. A háború előtti szlovenszkói magyar középosztály három irányból tevődött össze: alkotta elsősorban a hangsúlyozottan magyar hivatalnokosztály és a szabad pályákon működő értelmiség, továbbá a megmagyarosodott idegen fajú városi polgárság és végül a városokban s a magyarsággal keverten 11