Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Jankovics Marcell - Havazás

JANKOVITS MARCEL HAVAZÁS Avar lett. Lom. Betért a porba, Akár koronás cserfa hordta, akár a rózsatő lehelte. Akár dacos bogáncs viselte. Most patyolat a takaró, Hol szedtek daltermő gerezdet, Vagy ültettek száz fakeresztet, Magot vetének ősi rögbe, Vagy hantot túrt ágyú dörögve... ... És künn egyformán hull a hó.. A festő szól: Szép derengések! A gazda mond: Jó a vetésnek! Fiam föluijong: Jó a szánon! Csak én sóhajtok: Jaj, de bánom! Csitt! csöndünk meg ne rontsa szó! Ahogy a pelyhek hullnak, hullnak, S felejtés leplévé simulnak, Lelkemre így hull minden óra. Fagyott emlékek megfagyóra... És künn egyformán hull a hó... Szelíd a múlt, de kérve lázad, Tegnapja bár egy hosszú század... Én mint hazajáró lelket Ott látom mindig a ma mellett. S mi elment, az a szép, a jó... S bár tegnapom borát iszom még. Ah, minden mintha távolodnék. S bár lelkem mécsként néha lángol. Magam vagyok a v o 1

1 világból... És künn egyformán hull a hó... 73