Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Jankovics Marcell - Havazás

JARNÓ JÓZSEF OKNYOMOZÓ VILÁGTÖRTÉNET I. Amikor lejöttünk a hegyekből, szőrösek voltunk és meztelenek. A kicsi állatokat megfojtottuk marokkal és megfutottunk a nagyok elől. Éjszaka féltünk: megszültük magunknak az Istent. II. Barlangokban laktunk, vadásztunk élesrefent. lecsiszolt kövekkel. A mezőkön összefogdostuk a juhokat, teheneket és lovakat, szolgákat nevelni belőlük, kik táplálnak minket, Állati bőrökkel párnáztuk a testünk s megöltük egymást, mikor kevés volt a legelő. Féltünk a holnapoktól: papokat neveltünk, kik szépeket hazudtak az eldugott jövőről. III. Házakat raktunk a hegyek tetején s a Naptól megtanultuk a tüzet. Megpuhítottuk a bányák érceit, hogy fegyvert kovácsoljunk belőlük. Kis fémdrabokat simára csiszoltunk s rámondottuk: pénz. Elkerítettük a végtelen mezőket. Egy-egy darabra ráírtuk: enyém. Az Isten messze volt: királlyá öltöztettük az erős embereket. IV. A föld keveset termett: kemény ekékkel felvágtuk a kérgét s előhoztunk alóla gabonát, aranyat, vasat. Ekkor már sokmindenünk volt, de a vigyázásra csak két árva szemünk : emberek oldalára kardot szíjiaztunk: rendőr, s nagy könyvekbe írtuk a tulajdon jogát. V. Két kezünk kevés volt: gépeket gyúrtunk vasból és acélbóL A kenyér néha elfogyott. Ilyenkor „Forradalom" — mondottuk, agyonvertünk néhány embert s nyugodtan éltünk tovább. Ekkor már feltornyosodtak a paragrafusok, melyek ítéltek a szabad és tilos dolgok felett.