Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Megváltás után 1925-ben

'MÉCS LÁSZLÓ MEGVÁLTÁS UTÁN 1925-B£tt Gond-vályogból van a mi házunk, keservek völgyében lakunk: örömmel, muskátli virággal ritkán dicsekszik ablakunk. Én egy vagyok bús emberország fiaival, leányival: ha Isten nyila záporoz le, minden nyila belém nyilai... ř A szívem telve jajjal, bajjal, nagyon nehéz az én szívem: bús emberország közepéből orozva, titkon elviszem. Mint Sisyphus a sziklatömbjét: a szívem hegyre görgetem, felgörgetem Isten hegyére, keresztül kígyón, szörnyeken, tüskéken, pázsitok puháján, ganéjon és virágon át csak görgetem s izzadság jelzi és vér és könny lábam nyomát... Fel vergődöm Isten kezéhez s megszegem béke-kenyerem, amíg szívem csodásra gyógyul az édes Isten-tenyeren ... Isten szeméből harmat hullong s tisztára mossa szívemet, lemossa a vért, verítéket, sebek helyén virág remeg ... ( Ragyog ribizkeszínü holdként a szívem Isten tenyerén ... A csillagok merengve úsznak a csönd boldog, szent tengerén... i 10?