Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Megváltás után 1925-ben

Pár perc... a völgyből Sátán-kézből felrebben egy-egy vágy-turul: elég egy gondolat: s az Isten elejt... a szívem legurul... Látom lehullni szakadékba, mint vörös bánat-lavinát... Lent fölnyerít kacagva Sátán s hiába könnyek és imák! A körmeit beléje vájja, rugdalja, iátszadoz vele: megint nehéz lesz, jajjal, bajjal, piszokkal, sebbel lesz tele. Én örök Sisyphusként újra Isten hegyére görgetem, lihegve, feszülő inakkal, keresztül kígyón, szörnyeken ... Uram (ha nem bűn) perbe szállok: hitvány ember-bogár vagyok, ki szíve vérző galacsinját ha menti: veszni mért hagyod? Isten-kézből Sátán kezébe labdának lenni fortelem: Uram, tudod bogárnyi izmunk, tudod, mi vár a völgybe lenn ... Uram, örökbe megy a játék, orozva lep meg a Halál: jaj, fent talál? vagy lent talál?? — Mert ott marad a szív-ajándék ..