Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Juhász Árpád - Leszámolás

JUHÁSZ ÁRPÁD s úgy sipítja rám: „Lator!" Tornyok, fák, tenger, hegy, minden szétmorzsolna habzó tüdővel: „Lator!" Hová tettem harminc évem? Ifjúságom merre van? Kastalan kocsira ültem s itt maradtam ijesztőnek madarakra, jaj, segítség, nincs segítség, a szekerem meg volt rakva. És most magányosan futok, harminc évem zord határán bélyeget ragaszt a sátán homlokomra. De a felhőknek elárúlt messziről már rút szagom! Hányszor akartam megállni úttalan és utakon? Biboldók! a húr szakad a hegedükön, most az egyszer mégis vége: búcsúzom. LESZÁMOLÁS Kezdeni, kezdeni kellene újra, de messze van a csillagom, de messze van a csillagod, az Isten messze fújta. Ég, ég, parányi lázadás, kék, kék az isten körme, ha felemelném a szívem* ha leejteném a szívem, tán már össze se törne* 12