Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Kersék János - Templomcsend

KERSÉK JÁNOS TEMPLOMCSEND Elörült örömök, kifájt búbánatok, Észrevétlen, hűtlen magamra hagytatok. Templomcsendes lekem, mit akarsz még várni, Ha nem tudsz örülni, ha nem tudsz már fájni? Fújja nagy fanfárját odakint az Élet. Öröme, bánata egykép szerteszéled: De nem tudja lelkem elsodorni még se, Közönyös a harca, apró küzködése. Másoknak szívében vágyatajzó célok, Miként összecsapnak vértivó acélok, Másokat borzasztnak nyitott, hideg sírok, Nekem nincs örömöm és én nem is sírok. Meg-meglegyint a múlt, mint üres templomban Egy ledobott kavics, a kőkockán koppan Aztán újra nagy csend feszül a boltíven, Elveszté hatalmát a vágy a holt szíven. Vágyak, álmok ott kint rajzanak körültem. Elmúlt, miért sírtam, aminek örültem, Bús, nagy stációkon mindenütt pakolnak: El kell egyszer menni. Mindegy: Ma, vagy Holnap. 4* 83