Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szlovenszkói magyar líra (Szalatnai Rezső bevezető tanulmánya)

Szlovenszkói magyar líra Ebben a könyvben versek vannak, magyar versek, szlovenszkói magyar költők versei. E bevezető tanúlmány útmutatónak van hivatva előttük járni. Érdemes meghallgatni a szlovenszkói magyar költő igéjét? Sajátos, különös és újfajta költészet ez, mely elüt az általános magyar irodalomtól? Van-e egyáltalában szlovenszkói magyar irodalom? Vagy talán csak az írók találták ki a specifikus szlovenszkói irodalom fogalmát nem is annyira az irodalomtörténet számára, mint inkább a közönség, közönségük miatt, nehogy rajtuk szárad/jon a vidékiség kellemetlen bélyege? S mit mondjunk róla, ha már mindenképen beszélni kell, jót vagy rosszat, sőt óvatosan keveset? A kérdések csak úgy nőnek előttünk, ha leírjuk ezt a szót: szlovenszkói magyar irodalom. Nyilvánvaló tehát, hogy a kérdések felvetése jogos s a felelet n'em kényszerű monológ, hanem felelős és döntő magyarázat, a felzúgó kérdésekre jövő válasz immár. Amiről beszélnek, amiről vitatkoznak, imár önmagában hordozza a létezés jegyeit. Pláne ha irodalom az, egy eleven nemzetrész irodalma. De kortársak munkásságáról van szó; érthető tehát, hogy nehezen kapja meg maradandó és tárgyilagos (helyét a magyar szellem mai térképén. Legújabb irodalmunkat ismertető és bíráló művek is (pl. Szerb Antal irodalomtörténete) kurta-furcsán, vezércikkszerűen bánnak el vele, kitérve jelenségeinek bírálata elől. Ha rokonszenv vagy ellenszenv nyúl hozzá, tizennyolc esztendő óta ez vajmi ritkán volt irodalmi természetű. Rendszerint politikai gondolat vezette. S a kritikátlan dicséret és gúnyoros lenézés egyaránt elriasztja tőle az olvasót. Holott végeredményben minden vita ezért van, az olvasóért. Hitet akar ébreszteni benne a szlovenszkói magyar irodalom hitele iránt, lelkesíteni akarja, kitartásra buzdítani, hisz tőle függ. Ne áltassuk magunkat avval, hogy az olvasó aímúgyis pártunkon van. Túlsoká folyik a vita s az olvasó alig vett benne részt. Az irodalom mintha csak az írók és irodalmárok magánügye volina itt. A vita olykor elfajul, személyeskedő riadókkal színeződik s három-négy évenként rendszeresen megismétlődik.