Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szlovenszkói magyar líra (Szalatnai Rezső bevezető tanulmánya)

Ez már szlovenszkói magyar jellegzetesség. Kritikai érát, a dilettantizmus végső kiküszöbölését, az írástudó abszolút világnézeti és erkölcsi biztonságát követelik úton-útfélen, kávéházban és ujsághasábokon, folyik a harc végkimerülésig, a vita-írások kötetekké duzzadnak s természetesen az igazi kötetek, amelyekről beszélni lehetne, egyre gyérebben láthatók. Szlovenszkón általában sok az elmélkedés, a program, terv és ötlet, annál kevesebb az alkotás, annál szegényebb a szervezett szellemi élet. Fő a manifesztum, a lángoló megállapítás és „leszö'gezés", a nagyszerű cikk. Mi a cikk-irodalom országa vagyunk. Ha valaki, íróféle, nagyot akar mondani, azt mondja: micsoda cikket írok, meglássátok! S verseny is csak ebben a műfajban fejlődött ki, nevezetes verseny, akárcsak a reformáció korabéli magyar szellemi életben, amikor egy paprikás pamflet mindennél derekasabb teljesítménynek látszott. A legfőbb irodalmi mondanivaló a program elmondása volt. S iha már programról volt szó, az írástudónak eszébe jutott mindenféle program, mert Szlovenszkó a nélkülözések és a lehetőségek hazája is s gazdasági, társadalmi, politikai vonatkozásban be sok érdekeset tud mindenki. így aztán az irodalmi célkitűzéssel írott cikkek a végén egy totalitásig" feszített általános érdekű elmefuttatássá válnak. Közben még más erők és körülmények is hatnak az íróra. De a legerősebben a kisebbségi közösség élete és mozgása. Szűk és szűkös viszonyok között élünk. A helyzet néha olyan, mint egy halastó, sőt mint egy akvárium élete. Sürgés-forgás, egymás mellett és egymás ellen, kikerülhetetlenül, nyughatatlanul. Alig marad idő, ráérő, gondolatmélyítő, ötvösnek való idő az alkotásra. Ami hirtelen elkészül, mint a vasárnapi újságcikk, még nyers is kissé, hevenyészett, nem ismeri a forma kényességét. Tudjuk, hogy az újság nem igen kedvez a nagy mű megszületésének. S a szlovenszkói magyar író nemi annyira könyvekben (ritkán folyóiratokban), mint inkább ujsághasábokon örökítette meg magát. Egyébként is az újság íróink zömének kenyéradó ihelye. Ez a tény fontos, fölöttébb figyelemreméltó mindenfajta irodalmi bírálatnál. A szlovenszkói magyar epikának csak kitűnő anyaga és ismert tervei vannak, igazi formálói még nem akadtak, ha vannak is komoly, figyelemreméltó prózaíróink. Leginkább és legérdekesebben, sőt a legszlovenszkóiabban is irodalmunk a lírában fejezte ki magát. A vers, igaz, a legirodalmibb műfaj az irodalmiak között. Az irodalom igazi megbecsülésének, hitelének korai a .versolvasás korszakai. És nálunk a vasárnapi ujsághasábokon közölt vers volt kezdettől fogva a szlovenszkói kisebbségi sorsprobléma legőszintébb elemzése. Érdekes volna visszamenőleg megállapítani, hogy legjelentősebb költeményeink, azok is, amelyek ebben az antológiában találhatók, mikor, melyik napilapunkban jelentek meg s mi8