Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szalatnai Rezső - Bölcső felett

SZALATNAÍ REZSŐ BÖLCSŐ FELETT Elkéstem üdvözléseddel, ó, Judit, bocsáss meg érte. megtorpantam életed küszöbén mint izgatott várakozó, kit csak sokára bocsát be a vén inas. Ne említsd ezt fel soha. hisz nagyon szeretlek, noha a síírü szó, amivel körülvesznek titeket a fiatal apák, sajgó némasággá dermedt bennem. Még magam is bizonytalan vagyok s már a bizonyosságod támad és parancsol és arany nyíllal átszúrja bús filozófiámat. Ha most tudnád meg, mi a világ, úgy visszahúzódnál belőle, mint a bántott pici csiga-virág. De ne félj, majd te is csak lassan csalódol, napról napra, évről évre; majd mondják néked: tekints fiam az égre! Tekints reám, én tiszta vagyok, ha megváltozna véle a világ: a barrikádra is kivonulok, a szívemet is odaadnám, ha az életet megválthatnám. Ám este van már, alig látlak, csak hallgatom a kicsi rigót, aki a melledből most sikong, csak hallgatom és simogatlak és sóhajjal és szemmel foglak; békülj ki a szegénység koronáival. nőjj meg Szelídségben kékebb szemű gyermekem, ő vezet majd, ha én eltűnök mellőled s anyád se viszi már feléd fáradt fehér kezét. 155