Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szalatnai Rezső - Csaf és ég között - Almák

SZALATNAÍ REZSŐ CSAK FA ÉS ÉG KÖZÖTT Zöld gömb a hegy, ketten ni, itt ülünk a tetején. Nyugszik a lélek az örök háborgó, a csónaktörő. lobogós hullámú áramlata vérünknek: most csöndes ö, mint esőhajtotta nyúl pajta szénája alatt. Se ember, se város, csak fa és ég, ami körülvesz De jó, de jó! végtelenségek lépkednek a tiszta szélben, húzzuk elő emlékeinket édes és zsinegen tartva őket, mint kisdiákok a sárkányokat, eresszük fel menyország felé. Szilaj hangomat verik vissza a kék hegyek. rájuk kiáltok, nem tudom miért. Csak egy kis fekete pont vagyok ragyogó szemed bogarán, szeretném mégis: sohse felejtsd el ezt a pillanatot. Csellók szólnak az erdőkből s Lőcse alszik szent múltjába merülve, mint a nefelejcsfüves hegy égő sziveink alatt. ALMÁK Csak a nevedet mondom, itt révedezve ezer gondon, darabokra töröm, szótagolom, sietek vele és megállok borzongva, új ízekbe nőve. íme: hét piros alma egy magányos ágon lépett közelembe, szelíden mondván: tekinteted hívott és növesztett, most válladra hajlok. hogy elveszítsed a gondot meg a keresztet. 156