Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mihályi Ödön - Galambot várok - Piros madár

MIHÁLYI ÖDÖN GALAMBOT VÁROK Elhiheted, árva vagyok szép teheneim közt, árva a lovak gyeplőiével a kezemben, nagy hóesésben, mezők közt oly árva, és furcsa lenne, ha orvost hívatnék, ki görbült újjal szép hátamat kutatná, ó kérem doktor űr, fájdalmam ott repül, látja kint, talán most felhő, lehet, hogy holnap motor lesz, hallja, valami zakatol, és neve van a névtelennek, a szürke ködben ballag. Szép meséket hullat a hó, nagy szálfák alatt vágtat a motor, éjszaka van, fiatal vagyok, szétszórom a tenyerem, pereg az ujjaim közt a tiszta piros búza: galambot várok. PIROS MADÁR Milyen véres rétről kelt útra a piros madár — nem tudom, csak a sás rengeteg erdejét ismerem, a sás között fészkelő madarat látom éjszaka: a sás zöld, a madár piros, én fiatal vagyok és fehér kék ég alatt együtt élünk, dalainkat hallod, mert néha felkelt a falusi bakter. Ilyenkor felriadsz. Igen. Szép madárkákat bocsátott közénk az éjjel, tenyerünkre szállnak, ízes falatkák te szereted őket, én szeretem őket mindnyájan ettünk az úr asztaláról. 114