Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Morvay Gyula - Forróra fülledt a talaj

MORVAY GYULA Jövünk és nem kell csudavárás. ifjú szíveink zuhogós taktusa már széjjelvert a szegény tarisznyások gyulladt sorsa között, új csapást hasítunk erős karral begyomosodott lelkek áliáján. Belénkzsúfolódott a világ szélessége, fiatal szánk már nem tudja létániázni öregek sárga jeremiádjait térdreesve és felszórjuk tiszta szavainkat mint búzát a galambnak idők érkezése elé. FORRÓRA FÜLLEDT A TALAJ Magunk magyar ugarja megmaradt és csak gyilkosabb muruggya is termett rajta. Felrázom a dohos sorsokat, százados széna alatt forróra fülledt a talaj. Elétek teszem az ugaron imbolygó embereket. Lehet, hogy kölnihez szokott lélegzésteket megköhögteti gyomos földek fekete parasztjainak maró szaga. Magunk magyar ugarja megmaradt, nem volt kinek gyomlálni és most gyilkos muruggyák szeretnék, ha örökké földszínű köd ülne a falu fölött. »* 115